Szőcs Ferenc emlékezete
Egy közeli ismerős halálhíre nemcsak megdöbbentő, de emlékek folyamát is elindítja az emberben.
A múlt héten (2022. október 8-án) 87 éves korában távozott Szőcs Ferencnek e sorok írója egykor beosztottja volt a Szlovák Tudományos Akadémia Polimer Intézetében Pozsonyban. Frissen végzett prágai diákként tértem vissza Szlovákiába és ez az intézet, közelebbről a Szőcs Ferenc vezette radiospektroszkópiai részleg lett az első munkahelyem. Ez pontosan 50 éve volt, tehát mindenképp emlékezetes számomra.
A laboratóriumban nagy nyomásnak kitett polimerek szerkezetváltozását és viselkedését vizsgáltuk spektroszkópiai módszerekkel. Emlékszem, hetente vittem a mintákat egy másik intézetbe, ahol radioaktív sugárzásnak tették ki őket. A mintákban szabadgyökök keletkeztek és mi ezeket tanulmányoztuk az elektronspin-rezonanciának nevezett spektroszkópiai módszerrel.
Ebeden született 1935. augusztus 22-én. Édesapja hősi halált halt a II. világháborúban, így hétéves korától félárvaként nevelkedett. Elemi iskoláját szülőfalujában végezte, azonban a háború utáni magyarüldözés miatt Magyarországon, egy budapesti gimnáziumba folytatta tanulmányait, de 1951-től már Komáromban, a „nagy generáció” (Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos, Nagy János, Koncsol László és mások) egyik tagjaként diákja lehetett az újra magyar nyelven oktató, Turczel Lajos (1917–2007) által igazgatott legendás alma maternek. Noha elsősorban a természettudományok érdekelték, Turczel tanár úrnak köszönhetően az irodalom iránt is vonzódott.
A felvidéki magyarság helyzete mindig komolyan foglalkoztatta, és ha lehetősége nyílt rá, tevékenyen bekapcsolódott a közéletbe is. Az 1989-es rendszerváltást követően úgy érezte, hogy szerepet kell vállalnia a felvidéki magyar politikában is.
A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) vezetőségi tagjaként következetesen azon fáradozott, hogy a másik jelentős felvidéki politikai tömörüléssel, az Együttéléssel megtalálják a közös nevezőt és koalícióban induljanak az 1990-e parlamenti választásokon. Az idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy ez mennyire nem is volt olyan egyszerű feladat. Sok kerékkötője volt ennek és az MKDM emblematikus vezetőjét, Janics Kálmánt is megkísérelték az együttműködés ellen hangolni.
Csehszlovákia felbomlása után megszűnt prágai képviselői mandátuma és kiszorult az MKDM vezetéséből is. Ezt talán nem is bánta, mert így több ideje maradt a kutató munkára, később pedig a szabadidős tevékenységre is. Ebeden is tett-vett a szülői ház körül, később pedig egy Pozsonyhoz közeli faluban is szívesen kertészkedett.
A Pozsonyi Casinónak újraindulását követően feleségével, a gyógyszerész végzettségű Ilikével oszlopos tagja volt és szinte valamennyi rendezvényén jelen volt.
Beszélgetéseink során meggyőződtem róla, hogy sok dolog érdekelte. Egyaránt járatos volt a természettudományokban és a történelemben, politikai nézeteit pedig mostani politikusaink is megszívlelhetnék.
Mint már említettem, rajongott a magyar irodalomért is. Egy alkalommal egy baráti társaság verődött össze pozsonyi lakásában, ahol két irodalomtörténész: Pomogáts Béla és Lukácsy Sándor (1923–2001), a Magyar Televízió Lyukasóra című műsorának egyik közreműködője is jelen volt. Sok érdekes téma terítékre került és jó volt a hangulat, amit egy kedves dolog csak tovább fokozott. Duka-Zólyomi Árpád (1942–2013), a jeles atomfizikus és a felvidéki magyar politikai élet meghatározó alakja egy kézi kávédarálót tekerve igyekezett a kávéfőzőbe elegendő őrölt kávét előteremteni. Csak tíz perc után derült ki, hogy elfelejtették feltölteni a darálót és így üresben forgatta a kallantyút.
Szőcs Ferenc 2004-ben a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díját vehette át, ami őszintén meglepte, hiszen kevés elismerésben volt része addig. Megtisztelő volt számomra, hogy én mondhattam a laudációt.
Kedves barátom, nyugodj békében.
