Gyorsan csökken a kényszervállalkozók száma
POZSONY. Valamivel több, mint egy év leforgása alatt csaknem ötödével csökkent a kényszervállalkozók, vagyis azon egyéni vállalkozók száma az országban, akik kötött munkaidőben keresték a kenyérre valót – derült ki a statisztikai hivatal adataiból.
Több ezer ún. kényszervállalkozó dolgozik a szlovákiai cégeknél. Ugyanolyan munkaasztal mögött foglalnak helyet, mint az átlagos alkalmazottak, kötött munkaidőben dolgoznak. Munkaviszonyukat tekintve viszont - ahogy azt mondani szokás, papíron - nem számítanak alkalmazottaknak, lévén vállalkozói engedély ellenében végzik munkájukat. Az ilyen kényszervállalkozók száma egyre csökken. Ennek egyik oka vélhetően az, hogy az alkalmazottak és az egyéni vállalkozók járulékai közti különbségek egyre elenyészőbbek.
Valamivel több, mint egy év leforgása alatt csaknem ötödével csökkent azon egyéni vállalkozók száma az országban, akik kötött munkaidőben, alkalmazásban keresték a kenyérre valót – derül ki a Szlovák Statisztikai Hivatal (ŠÚ SR) munkaerő-piaci adataiból.
A 2013-as év harmadik negyedévében a szlovákiai cégeknél összesen 108 ezer ilyen kényszervállalkozó volt alkalmazásban, azóta viszont számuk jelentősen apadt. Az elmúlt év utolsó három hónapjában ugyanis már csupán valamivel több, mint 87 ezren dolgoztak így.
Esetükben tulajdonképpen olyan vállalkozókról van szó, akik a szokványos egyéni vállalkozóktól abban különböznek, hogy – az utóbbiakkal ellentétben – ott áll mögöttük a munkáltató, aki mindennapos feladatokkal látja el őket, magyarán nem a maguk urai. Az ilyen vállalkozói engedéllyel rendelkező személyek a hétköznapi alkalmazottaktól eltérően nem terhelik munkáltatójukat a szociális biztosító irányába elvezetendő járulékokkal.
Létszámcsökkenésük oka az országon belül a második Robert Fico vezette kabinet több olyan lépésének számlájára irható, amelyekkel megemelték az egyéni vállalkozók adó és járulékterheit, miáltal a közönséges alkalmazott és az ilyen kényszervállalkozó járulékterhei közti különbségek lassan elmosódtak.
„Az alkalmazottak megállapíthatták, hogy a vállalkozói engedély kiváltása ebben a tekintetben már nem jár olyan jelentős előnyökkel” – magyarázta Michal Páleník, a Foglalkoztatási Intézet (IZ) elemzője.
Amennyiben ma egy munkaszerződésre dolgozó munkavállaló a bruttó 858 eurós havi átlagbérnek megfelelő összeggel rendelkezik, az azt jelenti, hogy fizetéséből havi 80,65 euró járulékot vezet el a Szociális Biztosítónak (SP), míg munkaadója 216,21 eurót. Az egyéni vállalkozó ugyanilyen bér mellett 284,42 eurót kénytelen elvezetni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó és az alkalmazott járulékterhei közti különbség alig több mint 12 euró.
A Szociális Biztosító nem tartja problémának a kényszervállalkozók jelenlétét a munkaerőpiacon. „Amennyiben az illető egyéni vállalkozó, akkor úgy is tekintünk rá” – mondta Peter Višváder, a Szociális Biztosító szóvivője.
Michal Páleník azonban figyelmeztet, hogy a statisztikusok által mért adatok csalókák lehetnek. Ugyanis olyanok is lehetnek a munkaerőpiacon, aki eltitkolják kényszervállalkozói státuszukat. „Egy vállalkozó pozíciója egy cégen belül attól is függ, milyen mértékű választási lehetőségek állnak az adott személy rendelkezésére” - mutatott rá Páleník.
Valamivel több, mint egy év leforgása alatt csaknem ötödével csökkent azon egyéni vállalkozók száma az országban, akik kötött munkaidőben, alkalmazásban keresték a kenyérre valót – derül ki a Szlovák Statisztikai Hivatal (ŠÚ SR) munkaerő-piaci adataiból.
A 2013-as év harmadik negyedévében a szlovákiai cégeknél összesen 108 ezer ilyen kényszervállalkozó volt alkalmazásban, azóta viszont számuk jelentősen apadt. Az elmúlt év utolsó három hónapjában ugyanis már csupán valamivel több, mint 87 ezren dolgoztak így.
Esetükben tulajdonképpen olyan vállalkozókról van szó, akik a szokványos egyéni vállalkozóktól abban különböznek, hogy – az utóbbiakkal ellentétben – ott áll mögöttük a munkáltató, aki mindennapos feladatokkal látja el őket, magyarán nem a maguk urai. Az ilyen vállalkozói engedéllyel rendelkező személyek a hétköznapi alkalmazottaktól eltérően nem terhelik munkáltatójukat a szociális biztosító irányába elvezetendő járulékokkal.
Létszámcsökkenésük oka az országon belül a második Robert Fico vezette kabinet több olyan lépésének számlájára irható, amelyekkel megemelték az egyéni vállalkozók adó és járulékterheit, miáltal a közönséges alkalmazott és az ilyen kényszervállalkozó járulékterhei közti különbségek lassan elmosódtak.
„Az alkalmazottak megállapíthatták, hogy a vállalkozói engedély kiváltása ebben a tekintetben már nem jár olyan jelentős előnyökkel” – magyarázta Michal Páleník, a Foglalkoztatási Intézet (IZ) elemzője.
Amennyiben ma egy munkaszerződésre dolgozó munkavállaló a bruttó 858 eurós havi átlagbérnek megfelelő összeggel rendelkezik, az azt jelenti, hogy fizetéséből havi 80,65 euró járulékot vezet el a Szociális Biztosítónak (SP), míg munkaadója 216,21 eurót. Az egyéni vállalkozó ugyanilyen bér mellett 284,42 eurót kénytelen elvezetni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó és az alkalmazott járulékterhei közti különbség alig több mint 12 euró.
A Szociális Biztosító nem tartja problémának a kényszervállalkozók jelenlétét a munkaerőpiacon. „Amennyiben az illető egyéni vállalkozó, akkor úgy is tekintünk rá” – mondta Peter Višváder, a Szociális Biztosító szóvivője.
Michal Páleník azonban figyelmeztet, hogy a statisztikusok által mért adatok csalókák lehetnek. Ugyanis olyanok is lehetnek a munkaerőpiacon, aki eltitkolják kényszervállalkozói státuszukat. „Egy vállalkozó pozíciója egy cégen belül attól is függ, milyen mértékű választási lehetőségek állnak az adott személy rendelkezésére” - mutatott rá Páleník.
Forrás
Aktuálne.sk
