lapajánló
Sodródó magyar szavazók, a 30 ezüst ára és a lélek csillanása
Magyar7 - 17. száma
2024. március 18., 15:04

A nyugati vállalatok túlnyomó többsége nem hagyta el Oroszországot

Bár sok hangos bejelentés volt ezzel kapcsolatban az orosz-ukrán konfliktus kezdete óta, a nyugati cégek 95 százaléka nem hagyta el Oroszországot – számolt be Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter kijelentésére hivatkozva több hírforrás, köztük a magyarhirlap.hu is.

 

Vlagyimir Putyin - orosz államfő - nevet - Sputnik

A pénz beszél, a kutya..r táncol – tartja a klasszikus mondás, amelynek valóságalapja és jelentéstartalma – miszerint nagyokat mondani lehet, de a gyakorlat mutatja meg az igazságot – számos alkalommal bebizonyosodott már. A mostani eset is ezek egyike, amikor az osztrák külügyminiszter, amerikai kollégájával, Anthony Blinkennel, tartott közös sajtótájékoztatóján beismerte: az osztrák cégek továbbra is jelen vannak Oroszországban, de – mint mondta – így van ezzel a nyugati vállalatok 95 százaléka is.

A kijelentést sajátos megvilágításba helyezi, hogy a rendszerint „álhírek” terjesztésével vádolt orosz hivatalos források ennél visszafogottabban fogalmaznak. A múlt hónapban ugyanis Gyenyisz Manturov orosz miniszterelnök-helyettes a téma kapcsán azt állította, hogy a nagy európai és amerikai vállalatok közel 20 százaléka hagyta el az orosz piacot 2022 óta, ugyanakkor a többi megmaradt Oroszországban, sőt néhányan még növelik is a befektetéseiket.

Na akkor, hogyan is van ez? A cégek továbbra is üzletelhetnek a legfőbb gonosznak kikiáltott Oroszországban, csak az európai lakosságnak kell a száját befogva igenelni a háború támogatására és közben fizetni a magas energiaárakat, elviselni a rekordinflációt, rettegésben élni és közben kéthavonta kiköhögni néhány milliárdocskát a fegyverbeszerzésekre?

Schallenberg arról is beszélt, hogy az osztrák cégek „erősen elkötelezettek” Oroszországban és Ukrajnában is, utóbbiban Ausztria a hatodik legnagyobb befektetőnek számít. Hozzátette: „teljes mértékben tiszteletben kell tartani” az Oroszország elleni „nemzetközi korlátozásokat” s azok terén nem lehet semmilyen kivétel. Jegyezzük meg: nemrégiben számolt be arról a Brüsszel és Washington szócsövének számító Politico, hogy az egyik legnagyobb osztrák pénzügyi intézetre – az Oroszországban jelentős befektetésekkel jelenlévő -  Raiffeisen bankra Washington megpróbál nyomást gyakorolni, annak érdekében, hogy az vonuljon ki az ottani piacról. Az osztrák pénzintézet ennek kapcsán közölte: jelentősen csökkentette oroszországi tevékenységét 2022 óta, de nem vonul ki az országból, tekintve, hogy profitjának csaknem felét ott termelte tavaly. Hogy mik vannak? Tetszenek emlékezni arra, hogy micsoda felhajtás volt még nemrégiben a – nagyságrendbelileg kisebb oroszországi érdekeltségekkel rendelkező - magyar OTP körül? Na de persze tudjuk, nem csak egyenlők, hanem mindig egyenlőbbek is vannak. Vagy ha stílusosan megmaradnánk az írás elején felhozott kutyás mondás példájánál, ugye tudják mit csinál az erősebb kutya?

Na és milyenek is oroszországi nagybefektetői realitások? Igaz, hogy néhány emblematikus nagy név valóban kivonult az orosz piacról 2022 februárja után. A leginkább ismertek között lehetne említeni a svéd Ikeát és a H&M-et, vagy a McDonald’s-ot, a Volkswagen-t, a Toyotát, az Apple-t, a Microsoftot és az IBM-et vagy a Shell-t.

Ugyanakkor sok nyugati cég a maradás mellett döntött, néhány közülük nevet váltott vagy orosz tulajdonba került, a legtöbb viszont olyan cég, amelynek neve nem igazán mond bármit is a nem gazdasági hírekre specializálódott olvasónak. Mert ugye az előbbi márkanevekkel lehet hangzatos bejelentéseket kreálni, de kéz a szívre, kedves olvasó, hány jelentős, Oroszországban tevékenykedő, energiahordozó vagy nyersanyagkereskedelemben érdekelt, gabonakivitelben vagy a gyémánt bizniszben, esetleg nukleáris vagy űripari technológiák kivitelében utazó céget tudnánk megnevezni?

Szóval – megmaradva a kutyás példázatnál – akkor hol is van az a bizonyos eb elhantolva? Vagy netán – ahogy a nagy klasszikus tartja – most nem is a nőt, hanem valami mást kellene keresni az eb sírja helyett és a dolgok hátterében? Például a pénzt - ami Montecuccoli óta közismerten – háromszorosan is - a háború elengedhetetlen kelléke? Tovább játszva a gondolattal, vajon mi kell a pénzhez? Csaknem: háború, háború és háború?

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.