Nemzetközi jog? Hol lakik?
Van jó háborús bűnös, és van rossz háborús bűnös. Míg az első a nemzetközi jog tiszteletben tartásával exportálja az általa jónak tartott demokráciát, és bombáz szét távoli országokat, utóbbi ok és indok nélkül támadja meg a szomszédját.
A több mint egy éve tartó orosz–ukrán (valójában orosz–amerikai, de egyre inkább orosz–euroatlanti) háború szemmel láthatóan zavart és felhördülést váltott ki a magát demokratikusnak tartó világban. Bár a harcoló felek szándékai többé-kevésbé kiderültek, és már a kisiskolások is tudják, kinek az érdekét szolgálja ez a vérontás, emberek milliói ülnek fel a két fél propagandájának.
(Ezt szajkózza a szlovák liberális sajtó is: azért támogatjuk Ukrajnát, mert minket is véd, s ha elesik, Putyin átgázolva rajtunk, meg sem áll az Atlanti-óceánig. Ha csak a rozsdás MiG-ek meg nem állítják.)
A propaganda-hadjárat legújabb gyöngyszeme, hogy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűnökkel vádolta meg az orosz elnököt és a gyermekvédelmi ombudsmant, Maria Lvova-Belovát, hogy gyermekeket deportáltak Ukrajnából Oroszországba. Vigyázat: a Nemzetközi Büntetőbíróság nem tévesztendő össze a Nemzetközi Bírósággal, amelynek az egész világra kiterjedő joghatósága van.
A büntetőbíróság bejelentette, hogy háborús bűncselekményekért viselt feltételezett felelőssége miatt elfogatóparancsot adott ki az orosz elnök, illetve a moszkvai elnöki hivatal gyermekjogi biztosa ellen, mert „megalapozott a gyanú” velük szemben, hogy személyesen felelősek ukrán gyermekek jogellenes deportálásáért és átszállításáért Oroszországba.
Bár az elfogatóparancs kiadása elsősorban szimbolikus jelentőségű, és valószerűtlen, hogy ténylegesen bírósági eljárás indulhatna Hágában Putyin ellen, számos ország üdvözölte a lépést. Olaf Scholz német kancellár például halált megvető bátorsággal kijelentette, ha Vlagyimir Putyin megjelenne Németországban, elfogatná.
Az ukrán vezetés szerint több mint 16 ezer gyereket szállítottak illegálisan Oroszországba, vagy az oroszok által megszállt területekre a háború 13 hónappal ezelőtti kitörése óta. A hivatalos orosz álláspont ezzel szemben az, hogy ők több ezer ukrajnai gyereket vittek Oroszországba egy humanitárius kampány keretében, amelynek célja az árvák és az elhagyott gyermekek védelme a konfliktusövezetben.
Az orosz állam szerint Vlagyimir Putyin büntetőjogi felelősségre vonása ezen túlmenően azért sem indokolt, mert az államfők egy 1973-as ENSZ-egyezmény értelmében abszolút mentelmi jogot élveznek.
Az oroszok nem is tétlenkedtek, eljárást indítottak a Nemzetközi Büntetőbíróság ellen. A moszkvai állami nyomozóbizottság szerint a hágai bíróság „ártatlan személyt” vádolt meg. Szerintük az ICC ügyészének cselekménye az orosz törvények szerint bűncselekmény jeleit mutatja, beleértve egy ártatlan személy tudatos megvádolását. Az orosz hatóságok konkrét gyanút is megfogalmaztak az ICC ügyészével, Karim Khannal, valamint Tomoko Akane, Rosario Salvatore Aitala és Sergio Gerardo Ugalde Godinez bírákkal szemben.
Az igazság része az is, hogy az ICC, amelyet az 1998-as Római Statútum alapján hoztak létre, nem része az ENSZ-nek, és csupán a dokumentumot ratifikáló országoknak tartozik elszámolással. A statútumhoz nem csatlakozott Oroszország, amely aláírta ugyan, de nem ratifikálta, sem az Egyesült Államok, amely visszavonta az aláírását, és Kína sem, amely alá sem írta a dokumentumot.
A bíróság döntését a nemzetközi közvélemény nem fogadta egyértelmű ovációval. Az USA például elhatárolódott tőle. John Bolton, Trump elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója szerint:
Kisvártatva maga Joe Biden elnök is megszólalt, aki szerint „ugyan indokolt volt”, az Egyesült Államok mégsem ismeri el a bíróság döntését.
– nyilatkozta az amerikai elnök.
Az Európai Unió nemcsak hogy elismeri a testületet, de döntése fölötti örömét egy közös nyilatkozat kiadásával akarta demonstrálni. Ez azonban nem jött össze. A Bloomberg írta meg (és futott szét a hír a világban), hogy „Magyarország megvétózta a közös uniós nyilatkozatot a Putyin ellen kiadott elfogatóparancs ügyében”. A portál szerint
A magyar külügyminisztérium állásfoglalása szerint: „Ezzel szemben az igazság az, hogy Magyarország a következő álláspontot közölte Josep Borrell külügyi és biztonságpolitikai főképviselővel: Magyarország tudomásul veszi a Nemzetközi Büntetőbíróság döntését, és azt semmilyen módon nem kívánja kommentálni. Amennyiben azonban a főképviselő vagy bármely tagállam nyilatkozatot szeretne kiadni, Magyarország nem emel kifogást ellene.”
A hír korrekciója, a magyar kormány állásfoglalása természetesen már nem érdekelte sem a Bloomberget, vagy például a szlovák médiát, amely unisono elismételte a Bloomberg által közölt hazug hírt. Természetesen a fő kérdés az, minek alapján hozott ilyen döntést a bíróság? Vannak-e bizonyítékai, vagy csak egy „állítólag” jelzőt tekintett perdöntőnek, esetleg Zelenszkij elnök kijelentéseit?
Geoffey Nice brit ügyvéd, a Slobodan Milošević volt jugoszláv és szerb elnök elleni per fővádlója a Sky News brit kereskedelmi hírtelevíziónak azt nyilatkozta:
Hogy ez az új fejlemény mennyire segíti egy esetleges tűzszünet vagy valamikori béketárgyalás létrejöttének a lehetőségét, legalábbis erősen kétséges. De azoknak, akik ezt kiagyalták és végrehajtatták a bírósággal, nyilván nem is ez a szándékuk. Ilyen hágai döntésekkel le lehetne tartóztatni visszamenőleg több amerikai, francia elnököt, minimum egy brit miniszterelnököt. Erre azonban egyelőre nincs igény. Hiszen mint említettük: van jó háborús bűnös, és van rossz háborús bűnös.
Megjelent a MAGYAR7 13. számában.
