Zarándoklat a győri Könnyező Szűzanya ünnepén
Halljuk ki a bátorító szót az ünnepből – mondta vasárnapi szentbeszédében Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek Győrben. Március harmadik hétvégéjén a könnyező Szűzanya-kegyképhez zarándokoltak a Győri Egyházmegye papjai és hívei. Szombaton Pápai Lajos megyéspüspök, vasárnap Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét, sok száz hívő jelenlétében.
„Búcsúra jöttünk szép Szűz Máriához, vár reánk Győrött égi jó anyánk” – énekelték a hívek a győri székesegyházban március 19-én, 20-án. A Mária-tisztelet hívta életre ezt a zarándoklatot, amely egy 314 évvel ezelőtti csodás eseményre emlékezik. 1697. március 17-én, Szent Patrik, Írország térítő apostola és védőszentje ünnepén az Írországból Győrbe került Szűzanya-festmény szeméből három órán keresztül véres könnyek gördültek alá. 1947-ben hirdetett Papp Kálmán püspök első ízben zarándoklattal egybekötött rekollekciót, amit az egyházmegye azóta is minden évben ünnepel.
Pápai Lajos szombati homíliája Mária hitét állította követendő példának a zarándokok elé. Ez a nagy múlttal rendelkező ünnep évről évre összegyűjti határon innen és túlról a híveket, hogy a valódi hit kegyelméért imádkozzanak. A szenvedés a keresztény létmód része – fogalmazott Pápai Lajos –, de a feltámadott ereje ad támogatást.
Erdő Péter bíboros felelevenítette az ünnep eredetét és a kegyképtisztelet kialakulásának korát. Rámutatott, hogy milyen sokszor érezték az emberek a török idők szenvedései közepette a vigasztalás szükségességét. Számos csoda történt akkoriban, melyek azt közvetítették a hívő ember felé, hogy Mária mellettük áll. A nemzet e megrendülésének időszakában Mária közbenjárását bizonyosságként élték meg. Regnum Marianum ez a föld; ha megszűnne Mária tisztelete, létünk kerülne veszélybe – fogalmazott a bíboros. Mária nem feledi a közösségeket, akik oltalma alá futnak, gondja van testi-lelki jólétünkre. Halljuk ki a bátorító szót az ünnepből, és nézzünk derűlátón a jövőbe. Személyes és nemzeti létünknek is távlata van – hangsúlyozta Erdő
Péter.
Az ünnep története
A zarándoklattal egybekötött rekollekciót első ízben a könnyezés 250. évfordulóján, 1947-ben Papp Kálmán püspök szervezte meg, a teljes magyar püspöki kar részvételével. Azóta az egyházmegye papsága minden év március 17-én zarándoklattal egybekötött rekollekciót tart a kegykép előtt.
Bánk József püspök 1967-ben a Rítuskongregációtól külön miseszöveget kért és kapott a vérrel könnyező Szűzanya tiszteletére. 1972-ben, a kegykép 275. évfordulójára Kacziba József püspök Mária-évet hirdetett az egyházmegyében. Erre az időpontra újult meg a székesegyház a háború utáni rongálódás után és a Mária-év kapcsán volt az ünnepélyes újraszentelés. 1997-ben Pápai Lajos püspök ugyancsak Mária-évet hirdetett. A szentatya Gilberto Agustino bíborost küldte az ünnepségre, mint pápai legátust. Az ünnepi szentmisén részt vett a teljes magyar püspöki kar. Ebből az alkalomból a székegyház basilica minor rangot kapott.
A kép története
A gyermek Jézus fölé hajló és imádkozó Szűzanyát ábrázoló kép az előkelő ír családból származó Walter Lynch clonferti püspöké volt. 1649-ben, a Cromwell Olivér-féle üldözés idején a főpásztor menekülni kényszerült hazájából, és magával vitte a képet.
Menekülése során Bécsben találkozott Püsky János akkori győri püspökkel, aki meghívta őt Győrbe, majd később kanonokká és püspöki helynökké nevezte ki. Itt élt 1663-ban bekövetkezett haláláig. A kép a püspök halála után a székesegyház oldalfalára került. Néhány évtized múlva Írországban ismét katolikusüldözés tört ki. Ekkor egy parlamenti határozat alapján hitük megtagadására vagy az ország elhagyására kényszerítették az ország összes püspökét.
A parlamenti határozat napján 1697. március 17-én, Szent Patriknak, Írország térítő apostolának és védőszentjének ünnepén a képen ábrázolt Szűzanya szeméből reggel 6 órától 9 óráig véres könnyek gördültek alá. Így talán nem véletlen a kegykép titulusa: „a szomorúak vigasztalója”.
