Számvetés, eredmények és várakozások
MENYHÁRT JÓZSEF, a Magyar Közösség Pártja elnöke
Mi az, amit az elért eredmények közül különösen fontosnak tart a 2017-es évben?
Sok fontos esemény történt az MKP életében 2017-ben. Egy részük a közvélemény számára kevésbé ismert vagy érdekes, de a pártműködés szempontjából fontos volt, illetve a jövőben válhat azzá. Kétségtelen, hogy a megyei választások számomra is kiemelten fontosak voltak, hiszen először vezettem pártelnökként „csatába“ jelöltjeinket. Büszke vagyok rá, hogy pozitív kampánnyal, az elért eredményeket bemutatva képesek voltunk megőrizni súlyunkat a regionális politikában.
Milyen kihívásoknak nem sikerült megfelelni?
Az MKP egy modern, minden szinten működőképes párttá való alakításában vannak még tartalékok. Megválasztásomkor jeleztem, hogy a pártstruktúrát meg kell újítani, a 90-es évek pártberendezkedése és működési mechanizmusa lassítja a döntéshozatalt, esetenként akadálya az operatív munkának. Márpedig, aki lemarad, kimarad. Első körben helyi szervezeti szinten kell megújulnunk, sokéves, esetenként személyi konfliktusokkal terhelt vagy épp tetszhalott állapotban lévő helyi sejteket kell rendbe tenni. Ez nem megy egyik napról a másikra, de elkezdtük a munkát, és végig is fogjuk vinni.
Milyen elvárásokkal tekint a jövő évre?
2017-ben a magyar kormány stratégiai partnereként több pályázat, támogatási program is indult Felvidéken. Ezek közül az óvodafejlesztési program esetében már a kivitelezés, illetve a következő pályázati kör előkészítése zajlik. Hasonló a helyzet a vállalkozásfejlesztési támogatások esetében is.
A szlovák politikában „újra felfedezték“ az MKP-t. Ellenzéki oldalon is belátták, az MKP nélkül nem alakítható Smer nélküli kormány. Márpedig az ország megérdemelne végre egy korrupciós botrányoktól mentes és tényleges kormányzással működő vezetést. A jelenlegi kormánykoalíciót alkotó pártok közt forrnak az indulatok, amit tapasztalunk, csak a jéghegy csúcsa. Számunkra a legfontosabb kihívás, hogy felkészüljünk a parlamenti munkára és az esetleges kormányzásra.
2018-ban helyi önkormányzati választásokra kerül sor. Természetesen célunk, hogy a lehető legtöbb képviselőt és polgármestert juttassuk a helyi önkormányzatokba.
Ön mit tenne a felvidéki magyarok képzeletbeli karácsonyfája alá?
Egészséges nemzeti öntudatot és összetartást, hogy a tényleges értékünkön becsüljük magunkat, mert csak így várhatjuk el, hogy a többségi nemzet tagjai is tiszteljenek bennünket.
BERÉNYI JÓZSEF, Nagyszombat megye alelnöke, a Magyar Közösség Pártja Országos Elnökségének tagja
Mi az, amit az elért eredmények közül különösen fontosnak tart a 2017-es évben?
Természetesen a megyei választások eredményei különösen fontos, hiszen Nagyszombat megyében magyar szempontból sikerült elérni a folytatást. Ezentúl kiemelném talán még azt, hogy a galántai Műszaki Szakközépiskolában sikerült újra magyar tannyelvű osztályt nyitni, sőt, az idei beiratkozási számok ismeretében elmondható, hogy a jövő tanévben még több magyar diákunk lesz ebben az osztályban, mint az idén volt.
Milyen kihívásoknak nem sikerült megfelelni?
Sajnos a megyeelnöki posztot nem sikerült elnyernem.
Milyen elvárásokkal tekint a jövő évre?
Szeretnék megfelelni az új megyealelnöki hatásköreimből adódó kihívásoknak. 2017-ben betöltöttem az 50. születésnapomat, ezért nagyobb odafigyeléssel kell hozzáállnom az egészséges életmódhoz. Bízom továbbá abban, hogy Kristóf és Matyi fiam jövőre is jól teljesítik az iskolai feladataikat.
Ön mit tenne a felvidéki magyarok képzeletbeli karácsonyfája alá?
Összefogást, munkalehetőségeket, nagyobb családi bevételeket, biztonságot és nyugalmat, valamint természetesen működő kétnyelvűséget.
VÖRÖS MÁRIA, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke
Mi az, amit az elért eredmények közül különösen fontosnak tart a 2017-es évben?
A legfontosabbnak azt tartom, hogy sikerült minden vállalt feladatunknak eleget tenni. A szövetség éves programjának kisebb-nagyobb rendezvényei jelentős érdeklődés mellett, magas színvonalon valósultak meg. Felkértek bennünket, legyünk részesei a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programnak, az infrastrukturális fejlesztési szakaszban komoly előkészítő, adatgyűjtő munkában vettünk, veszünk részt, illetve több helyszínen hiánypótló szakmai képzéseket szerveztünk az óvónőknek, mely a jövőben folytatódni fog. Az idei év sok eseménye közül a nagyszelmenci közös tanévnyitót emelném ki, amelyet rendhagyó módon testvérszervezetünkkel, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséggel együtt tartottunk a szlovákiai és a kárpátaljai magyar iskoláknak.
Milyen kihívásoknak nem sikerült megfelelni?
Talán vannak, akik azt gondolják, a pedagógusszövetségnek olyan hatásköre, jogosultsága van, amelyek lehetővé teszik, hogy a hazai magyar közoktatás számtalan problémáját megoldja. Az SZMPSZ civil szakmai szervezet, mely fennállása óta intenzíven dolgozik a hazai magyar intézmények, pedagógusok érdekében, de nem helyettesítheti, nem veheti át egy állami intézmény szerepét. Több mint 25 éves eredményes működésünk folytán mára elértük, hogy az állami szervek a hazai magyar oktatással kapcsolatos kérdésekben már egyeztetnek a szövetséggel, kikérik a véleményünket, szakemberek képviselhetnek bennünket egy-egy fontos téma megvitatásakor. Javaslatokat teszünk, de a döntés nem a mi kezünkben van.
Milyen elvárásokkal tekint a jövő évre?
Nagy reményeket fűztünk a Tanuló Szlovákia című oktatási reformtervezethez, bíztunk benne, hogy az ott megfogalmazottak szerint megkezdődik a hazai oktatásügy gyökeres átalakulása. Várakozással tekintünk a jövő év elé, elindul-e a reform, mert a változásra égető szükség van. Szívesen olvasnám azt az önálló törvényt, amely rögzíti a nemzetiségi kisebbségek anyanyelvi oktatásának feltételeit a nemzetiségi oktatás fogalmának definiálásával, sőt azt is, amely azt tartalmazza, hogy létrehozták a nemzetiségi iskolák állami fenntartású háttérintézményét, egy nemzetiségi pedagógiai intézetet...
Ön mit tenne a felvidéki magyarok képzeletbeli karácsonyfája alá?
Mindenkinek azt, amire a legjobban vágyik, amire legnagyobb szüksége van, de legfőképp hitet önmagunkban...
IVÁN TAMÁS, a Szlovákiai Magyar Fiatal Vállalkozók Szövetségének elnöke, a Baross Alapítvány ügyvezetője
Mi az, amit az elért eredmények közül különösen fontosnak tart a 2017-es évben?
Két fontos mérföldkövet is megemlítenék. Az első a Szlovákiai Magyar Fiatal Vállalkozók Szövetségének megalapítása. Nem tudtuk, mire számíthatunk a kezdetekben. Nem egész egy év alatt 280 vállalkozó csatlakozott a kezdeményezésünkhöz. Ezalatt az idő alatt elindítottuk a tanácsadási programjainkat, a regionális klubtalálkozóinkat, megszerveztük az I. Felvidéki Junior Expót, a pontot az i-re pedig az Év Vállalkozója Versennyel tettük fel. Nagyon örülök, mivel egyre több vállalkozó érzi fontosnak, hogy közénk tartozzon, hiszen a szövetségen belül egyszerre párosul a szakmaiság, valamint a közösségért való tenni akarás.
A következő kezdeményezés, amit még kiemelnék, a Felvidéki Gazdaságélénkítő Program, amely kommunikációjáért a Baross Alapítvány volt a felelős. A program lehetőséget nyújtott a vállalkozóknak, hogy fejleszteni tudják vállalkozásukat és megvalósítsák víziójukat, tervüket. A programnak köszönhetően megerősödnek a Dél-Szlovákiában működő vállalkozások, így természetesen a déli régiók gazdasága is. Gazdasági megerősödésünk pedig megmaradásunkhoz elengedhetetlen.
Milyen kihívásoknak nem sikerült megfelelni?
Természetesen mindig vannak akadályok és megmérettetések, de hiszem, hogy ezen megpróbáltatások nem azért gördülnek utunkba, hogy elbukjunk, hanem azért, hogy edződjünk és leküzdjük őket. Egyik fő alapelvem az, hogy amibe belekezdek, azt végig is csináljam. Ebből adódóan sikerült idén a magam elé kitűzött célokat teljesítenem. Remélem, hogy a gondviselés segít abban, hogy ez a jövőben is hasonlóan alakulhasson.
Milyen elvárásokkal tekint a jövő évre?
Mindenképpen bizakodó vagyok. Egyre többen és többen érzik úgy, hogy magán és szakmai életük mellett a közösségért is tenniük kell. Természetesen mindenki másképpen vállal részt a munkából, máshogy gondolkodunk, más utakat járunk, a lényeg viszont az, hogy a cél egy. A felvidéki magyarság szolgálata, összetartása. Ez a tény pedig erőt ad közösségünknek.
Ön mit tenne a felvidéki magyarok képzeletbeli karácsonyfája alá?
Egységet, hiszen erre van szükségünk ahhoz, hogy 20, akár 50 év múlva is legyen indokoltsága a feltett kérdésnek.
KÕRÖSI ILDIKÓ, az MKP önkormányzati és közigazgatási alelnöke, megyei képviselő
Mi az, amit az elért eredmények közül különösen fontosnak tart a 2017-es évben?
A 2017-es év legnagyobb kihívását és feladatát a novemberi megyei választások jelentették. Az év egyik legfontosabb politikai eseménye számomra nem csak mint az MKP önkormányzati alelnökének volt fontos, de saját jelölésem révén személyes felelősséggel is járt az MKP erős megyei képviseletének megtartásában. A megyei választásokon elért sikert és a tényt, hogy a megyei közgyűlésekben sikerült megtartunk eddigi politikai erőnket, az év legmeghatározóbb eredményének tartom.
Milyen kihívásoknak nem sikerült megfelelni?
Mint önkormányzati alelnök az év elején személyes célként tűztem ki magamnak az egyes önkormányzatok látogatását, a polgármesterekkel, képviselőkkel meglévő személyes kapcsolat építését és erősítését. Úgy érzem, hogy a civil foglalkozásom végzése és a megyei választásokra történő országos felkészülés és kampány mellett éppen ennek a célnak a megvalósítására jutott a legkevesebb idő és tér, ez a feladat mindenképpen több odafigyelést igényel majd a jövőben.
Milyen elvárásokkal tekint a jövő évre?
A jövő év újabb választásokat hoz majd a politikai színtéren, ezúttal a helyhatósági önkormányzati választások következnek várhatóan jövő év novemberében. Részemről jelenleg valamennyi szakmai elvárás ezekkel a választásokkal áll kapcsolatban. Cél, hogy valamennyi érintett önkormányzatban felmérjük, értékeljük és megfelelően képviseljük a lakosok igényeit, bölcs döntésekkel reagáljunk az aktuális politikai irányzatokra és a választók közt uralkodó közhangulatra. Hiszem, hogy kellő odafigyeléssel és a lehető legnagyobb odaadással, szakmai felkészültséggel a jövő évet is majd az ideihez hasonló pozitív értékeléssel és eredményekkel zárjuk.
Ön mit tenne a felvidéki magyarok képzeletbeli karácsonyfája alá?
Elsősorban egészséget és szeretetet, békességet és boldogságot, bölcsességet és megértést, az összetartás és az összetartozás erejét. Mindez nem kevés, hogy elférjen a fa alatt, de nem is sok, hogy értékmegőrző, minőségi életet tudjunk élni szeretteink körében a gyakran nem túl kedvező társadalmi és gazdasági körülmények ellenére is.
