Melyik elnök támogatja a melegházasságot? És az eutanáziát? Itt a válasz!

A lap hasábjain megszólal Zuzana Čaputová, Maroš Šefčovič, Štefan Harabin, Bugár Béla, Milan Krajniak, František Mikloško és Eduard Chmelár. A beszélgetés során több téma is szóba került: a választási kampány finanszírozása, az Isztambuli egyezmény, az egyház és az állam szétválasztása, az egyházak finanszírozása, az államfő jövőbeli otthona, az amnesztia kérdése, a 65 év nyugdíjkorhatár-plafon, valamint NATO bővítése. A legérdekesebb kérdésekre adott válaszok között szemezgettünk.

A jelöltek nagy része egységesen azt válaszolta, hogy nem látja úgy, hogy az elnök jelenlegi jogkörei gyengék lennének, avagy meg kéne erősíteni őket. Šefčovič szerint csak helyesen kell használni őket, és arra ügyelni, hogy ne éljenek vissza velük. Šefčovič újításként kerekasztal-beszélgetéseket vezetne be, amelyeken az érintettekkel komoly társadalmi témákat vitatnának meg. Kivétel ez alól Eduard Chmelár, aki egyedüli jelöltként megerősítené az elnök jogköreit.

Čaputovát leginkább Václav Havel inspirálta, aki a csehek és szlovákok közös elnöke volt, illetve Andrej Kiska. Šefčovič szerint Szlovákiának több olyan elnöke volt, aki komoly munkát végzett el az ország számára. Ilyen volt Rudolf Schuster, akit Šefčovič akár ki is tüntetne, mivel remek főpolgármester és elnök volt. Harabin is Schustert, illetve Ivan Gašparovičot említette, mint olyan elnököket, akik véleménye szerint a legjobban védelmezték Szlovákia és polgárai érdekeit.

Bugár Béla Michal Kováčot említette, aki nem hódolt be, és nem a saját, hanem az állam érdekeiben cselekedett. Hasonlóképpen Krajniak is leginkább Kováčot tiszteli, aki képes volt ellenállni a mečiarizmus demokráciaellenes tendenciáinak. Eduard Chmelár Kováčot, továbbá a külföldi politikában aktív Schustert és Gašparovičot említette. utóbbi véleménye szerint az eddigi elnökök közül a legtöbbet volt az emberek között. František Mikloško az eddigi elnökök megítélését inkább a történészekre hagyja.

Čaputová: „A kulturális-etikai kérdésekben a parlament döntését tartanám tiszteletben, ha ezt egy össztársadalmi vita előzne meg. Ami az LMBTQ közösség tagjait illeti, az egyéni jogok tiszteletben tartását támogatom. A házasság intézménye az alkotmány szerint kizárólag férfi és nő között jöhet létre, amit tiszteletben tartok, azonban meg kell találni azt a formát, amellyel az azonos neműek közötti kapcsolatot módosítjuk, jogi biztonságot nyújtva két szerető ember számára, és lehetővé téve számukra, hogy együtt méltóságteljes és boldog életet élhessenek. Az államnak ezért ebben nem kellene akadályokat állítania. Ami az örökbefogadást illeti, előnyben részesítem, hogy a gyerek biológiai szüleivel nőhessen fel, de ha ez nem lehetséges, és a gyereknek intézeti elhelyezésbe kell kerülnie, meggyőződésem, hogy jobb lesz számára, ha két szerető emberrel él majd, akár azonos neműekkel.”

Hasonló véleményen van Eduard Chmelár is: „Tisztelem az alkotmányt, amely szerint a házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre. Ugyanakkor a homoszexuális pároknak jogot kell biztosítani arra, hogy az együttélésükkel kapcsolatos praktikus kérdéseket törvényes módon megoldhassák. Tehát igen, támogatnám a regisztrált partnerkapcsolatot. Ami az örökbefogadást illeti, a hagyományos családban való nevelkedést támogatom, de ha nincs más lehetőség, inkább a szeretetteli környezetet részesítem előnyben, mint valami intézetet”.

A többi jelölt egyértelműen elutasító választ adott a kérdésre, a házasságot kizárólag férfi és nő között létrejött kapcsolatnak tekintik, és elutasítják a homoszexuális párok általi örökbefogadás lehetőségét is. „A házasság számomra férfi és nő között jöhet létre, a keresztény értékeknek megfelelően, és ahogy ez az alkotmányban meg van írva” – mondta Šefčovič.  „Egész életembe a zsidó-keresztény értelmezésre alapuló házasság híve vagyok, ami férfi és nő között jöhet létre. Természetesen ezzel nem szeretnék bárkinek is a magánéletébe beleavatkozni” – mondta el Mikloško.

A jelöltek közül senki sem támogatná az eutanáziát, vagyis a gyógyíthatatlan betegek halálba segítését. Čaputová ebben az esetben is a parlament döntését tartaná tiszteletben. Elnökként hangsúlyt fektetne az igazság, idősek iránti szolidaritás kérdéseire.

Šefčovič elmondta, az élethez való mély tisztelete nem engedélyezi számára ezt a lehetőséget. Harabin ezt fontos kérdésnek tartja, amiről érdemes lenne társadalmi vitát kezdeményezni. Megérti a gyógyíthatatlan betegek esetét, de elvben ellenzi az eutanáziát. Bugár sem támogatja a kérdést: „Hogyan tudnánk elszámolni egy ilyen döntéssel, ha a szeretett személy halála után feltalálnák azt a gyógyszert, amely megmenthette volna?” – mondta.

Čaputová szerint a családon belüli erőszak óriás probléma Szlovákiában. Egy felmérés szerint minden harmadik nő tapasztalt már erőszakot. Šefčovič elmondta, a dokumentum reakcióként jött létre a nők rossz helyzetével kapcsolatban az arab világban, ma viszont olyan szintre lépett, ami már elfogadhatatlan a számára.

Harabin szerint elfelejtik megemlíteni az Isztambuli egyezmény egyik fontos részét. A nők ellen elkövetett erőszak mellett ugyanis leginkább az LMBTQ-hirdetés és transgender manipulációk lelnek támogatást benne. Ha Harabin lenne az elnök, azonnal fellépne az említett egyezmény ellen, mivel alkotmányellenes, és szélesebb vita nélkül fogadták el.

Mikloško sem támogatná, mint ismertette, 80 cikkelyt tartalmaz az említett egyezmény, ennek nagyrésze a nők elleni erőszakkal foglalkozik, ami rendben is van. Azonban egyes paragrafusokban az ún. genderideológia homályos meghatározásával és alkalmazásával találkozunk, illetve egy olyan multinacionális intézmény létrehozását kezdeményezik, amely az egyes országokban azt felügyelné, nem ragaszkodnak-e a kialakult nemi sztereotípiákhoz.

Čaputová: „Nagyon hálás vagyok azért, hogy a szlovákoknak barátságos kezet adtak akkor, amikor a kommunizmus elől menekültek. Úgy vélem, a nekünk nyújtott szolidaritás iránti tisztelet jeléül, menedékjogot kellene nyújtanunk azoknak az embereknek, akik a háború elől menekülnek, és megfelelnek a menekültügyi feltételeknek. Fontos azonban, hogy ezek az emberek megfelelően integrálódjanak a szlovák társadalomban, ha nálunk kell majd élniük”.

A többi jelölt nem támogatja a migrációt és a menekültügyi politika megváltoztatását. Šefčovič elmondta: „az ellenőrizetlen illegális bevándorlás komoly problémát jelent, amely Európát felkészületlenülé rte. Örülök annak, hogy a kötelező kvóták, amelyeknek Szlovákia egyértelműen nemet mondott, és amelyeket mindig is elutasítottam, halottak”. Šefčovič támogatná a határok védelmét, az illegális migránsok visszatoloncolását, és a migráció alapvető okainak megoldását. Fontosnak tartja, hogy mi döntsünk afelől, ki érkezik az országunkba.

Krajniak szerint Szlovákiának óvatosnak kell lennie a menedékkérőkkel szemben, leginkább ami a muzulmán országokból érkezőket illeti, mivel az onnan érkező tömeges migráció veszély forrása lehet.

Čaputová biztosan megkérné választóit, hogy a másik, sikeresebb demokratikus jelöltre szavazzanak. Šefčovič hiszi, hogy sikeres lesz, és bekerül a második fordulóba, sok személyes találkozón vett részt emberekkel Szlovákia-szerte, ahol bemutatta programját. Harabin is a győzelemre koncentrál, és nem foglalkozik spekulatív kérdésekkel. Bugár elmondta, felelőségteljesen fogja kiértékelni az első kör eredményeit. Krajniak mindent megtesz, hogy pozitív programjával megnyerje a választókat. Mikloško nem gondolkozott ilyen kérdésen, véleménye szerint, aki elnökjelöltként indul, készen áll arra, hogy sorsát egyedül bírja. Chmelár akkor válaszol a kérdésre, ha időszerű lesz.