Történt előrelépés a kétnyelvűsítés ügyében?

A fórumon az MKP politikusa és Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos beszélgetett a magyar nyelvhasználat felvidéki jogi szabályozásáról és a két nyelven történő megjelenítést célzó törekvésekről.

Őry Péter elmondta, a Pro Civis 2011 óta gyakorlatilag folyamatosan tevékenykedik a nyelvhasználat területén, az alapvető cél a magyar nyelvhasználat bővítése, segítése az önkormányzati szférában. A polgári társulás tevékenysége nagyon sokrétű, Készítettek már kétnyelvű vész- és veszélyhelyzeti matricákat, űrlapokat, több mint 70 törvények fordítottak magyarra, de negyedévente megjelenő ingyenes szakmai lapot is kiadnak.

Fotó:  Fábián Gergő

Bukovszky László kisebbségügyi kormánybiztos megjegyezte, már több éve „ott van a tűznél”, vagyis össze tudja hasonlítani, hogyan indult a kisebbségi nyelvtörvény végrehajtásnak szakasza 2010-11 körül, majd 2013-ban jött egy holt időszak, végül 2016-tól foglalkozik ismét ezzel a kérdéskörrel kormánybiztosként. Mint mondta, feladatainak köre rendkívül szerteágazó. „Az a célom, hogy a kulturális támogatások mellett egy olyan valós kisebbségi érdekérvényesítést kezdjünk el, elsősorban a nyelvi jogok területén, amely nemcsak a magyar kisebbség számára bír nagy értékkel, hanem akár a ruszin, roma, ukrán vagy német közösség számára” – mondta. Hozzátette, nem voltak, illetve részben nincsenek meg elvégezve azok az állmai feladatok, amelyek biztosítanák a kisebbségi nyelvtörvény teljes végrehajtását. „Még csak kóstolgatjuk a 2011-ben módosított kisebbségi nyelvtörvényt” – fogalmazott hozzátéve, 1918, illetve 1920 óta alkudemokráciában élünk, melynek erőviszonyai határozzák meg a kisebbségi jogok érvényesítését is, s ez máig érvényes.

A kormánybiztos szerint a 2016 óta elért eredmények azt jelzik, hogy nem egyhelyben toporgunk, hanem „egy nagyon jó úton haladunk”.  Úgy véli, nagyon sok mindent sikerül elérni. „Sikerült egy olyan utat kiszabni, egy olyan víziót összeállítani, ami két alappillérre épül: elsősorban az intézményes háttér kialakítására, másodsorban a rendszerszerű megoldások keresésére és folyamatos kiépítésére” – mondta. Példaként említette egyebek mellett a vasúti kétnyelvűséget vagy a vizuális kétnyelvűséget államigazgatási szinten.

Egyúttal nagyra értékelte a civil szférával való együttműködést. „Több esetben, több szektorban az állam önállóan képtelen elvégezni azt a feladatot, amiben nagyon jó partnerként szerepel a civil szféra” – fogalmazott Bukovszky László.

Őry Péter elmondta, nem lát mindent ilyen rózsásan. „A jelenleg hatályos kisebbségi nyelvhasználati törvény úgy rossz, ahogy van. Az is igaz, hogy annak a kevésnek, ami benne van, a végrehajtása, biztosítása sem igazán történt meg az elmúlt években” – hangsúlyozta, konkrét példaként említve a kétnyelvű vész- és veszélyhelyzeti matricák ügyét.

Az egyik legnagyobb problémának nevezte, hogy nincsenek egyenrangúsítva az adott kisebbségek nyelvhasználati lehetőségei az államnyelv használatáról szóló törvénnyel.

Mint rámutatott, az utóbbi időben a kétnyelvűsítés tekintetében a legtöbb figyelem az önkormányzatokra irányult, az államigazgatási szervekkel nem igazán foglalkoztak. Ezért készítettek egy kutatást az államigazgatási szervekről, amelyek esetében nagyon rossz a helyzet a kétnyelvűség terén. Például az űrlapok közül mindössze 56 volt kétnyelvű, 828 viszont csak államnyelven érhető el.

A közlekedésügyi kétnyelvűség kapcsán az útjelző táblákat említette, példaként felhozva Horvátországot, Pulát, ahol háromnyelvű útirányjelző táblákat használnak. A kétnyelvű táblák teljesen szokványosak Írországban, Finnországban, Dél-Tirolban, Erdélyben, Olaszországban vagy Szlovéniában. „Mindaddig, amíg nem lesz úgy meghatározva a kisebbségi nyelvhasználat, hogy kötelezően egyenrangú az államnyelv-használattal az adott településeket, régiókan, addig komoly gondok merülhetnek fel a végrehajtással. Bárki is lesz kormányon, bárki lesz a kormánybiztos, nem fogja tudni biztosítani, mert egyszerűen a jogszabály mint olyan nem engedi” – húzta alá.

A média helyzetéről szólva Őry Péter megjegyezte, a törvény alapján durván 1400 óra műsorsszolgáltatás járna magyar nyelven, ehelyett csak 105 óra van.

Összefoglalásként elmondta, van egy közigazgatási szegmense a nyelvhasználatnak, azon belül az államigazgatás terén nagyon gyér az állapot, az önkormányzatok viszont túl voltak ragozva az elmúlt években, ide fókuszált a közbeszéd. Van még a közlekedésügyi megjelenés, ahol minden egyes kétnyelvű tábla pozitívum, viszont rendszerszintű, a gyökerekből táplálkozó megoldás nem született. Van továbbá az üzleti szféra – ide tartoznak például a vész- és veszélyhelyzeti matricák, benzinkutak, elektromos szolgáltatók, a multik és a kisboltok kétnyelvűsége – és a média, de van egy társadalmi kérdéskör is, ami arról szól, „önmagunk mit vagyunk képesek elmondani, mit vagyunk képesek kiharcolni, mi mögé tudunk beállni”.

Őry Péter hangsúlyozta, a megoldások keresése kapcsán három kérdéskört kell figyelembe venni: van egy időkérdés – mert fogynak a kisebbségiek, fogynak a magyarok –, van a pénzügyi keret kérdése és van egy személyi kérdés is, vagyis annak a kérdése, hányan foglalkoznak a kétnyelvűséggel.

„Szlovákián belül a többségi társadalomban van egy látens nacionalizmus a magyarsággal szemben. Azt gondolom, hogy ezt nem sikerült lebontani az elmúlt évek, évtizedek során” – húzta alá Őry Péter.