Jövés-menés Európában:mindenütt jó, csak otthon nem

A legfrissebb szociológiai mérések szerint húsz éve nem költözött el annyi ember Magyarországról, mint az elmúlt években. A kivándorlási hullám most már nem csak fiatal és jól képzett diplomásokat visz el, hanem a középgenerációhoz tartozó, idegen nyelveket nem beszélő embereket is, akik azt remélik, máshol könnyebben és boldogabban élhetnek. Ez az érzés az Európa más országaiban élőket is kezdi a hatalmába keríteni. Menni akarnak románok, ukránok, de olaszok és angolok is. Míg utóbbiaknak kezd elege lenni a bevándorlókból, közülük is sokan kivándorolnak a világ másik felére.

Nagy-Britannia belügyminisztériuma a napokban tett közzé egy tanulmányt a témában, amelynek legfontosabb megállapítása, hogy a szigetország szakembereinek külföldre költözése, az "agyelszívás" egyre aggasztóbb méreteket ölt. A dokumentum szerint, ha a tendenciát nem sikerül megállítani, akkor a nem túl távoli jövőben a brit gazdaságot szakemberhiány fenyegeti. Jelenleg nagyjából 4 millió 700 ezer brit él külföldön, a teljes népesség 7 százaléka.

 A külföldi életkezdéshez szükséges jogi, pénzügyi és egyéb tanácsok szakértők garmadájának adnak munkát. A britek leggyakrabban akkor döntenek a kitelepülés mellett, ha elvesztik munkájukat és új megélhetés után kell nézniük, ha gyerekük születik, és emiatt változtatni akarnak addigi hajszolt életükön, vagy ha nyugdíjba mennek. Sok vállalkozó kedvű brit házaspár nyitott szállodát olasz vagy francia kisvárosokban, többnyire úgy, hogy meglátott egy romos házat, beleszeretett és felújította. A mediterrán térség az álmodozó, kreatív életre vágyó britek célpontja, akik festenek, kézművességet tanítanak, éttermet nyitnak. Akit a jó idő és a pihenés vonz, többnyire Ausztráliára szavaz. A szakmai előmenetelre vágyók, orvosok, kutatók, tudósok, közgazdászok, többnyire az Egyesült Államok és Kanada felé indulnak.

Érdekes azonban, hogy a válság nem növeli, sőt, csökkenti a brit kivándorlók számát. Ha ugyanis valaki tartósan munkanélküli lesz, nehezen tudja eladni a lakását és fedezni az áttelepülés költségeit. Jelenleg a brit kivándorlók 93 százaléka aktív, és a munkavállalás szándékával indul külföldre. Évente nagyjából 350 ezer ember hagyja el Nagy-Britanniát, 43 százalékuk helyben született szigetországi állampolgár, a többi európai uniós és azon kívüli államok polgára, aki brit munkavállalás után hazatér saját országába.

Az európai népességvándorlás folyamatában az egyik jelentős küldő ország Románia. Nyáron vagy az ünnepek környékén a magyar autópályákon olasz és spanyol rendszámú autók ezrei tartanak Románia irányába. Õk nem turisták – a kivándoroltak mennek haza. A rendszerváltás után milliók hagyták el az országot a jobb élet reményében. A románok számára Olaszország és Spanyolország volt a célállomás, mentek orvosok, mérnökök, tanárok – kifejezetten jól képzett szakemberek –, és persze a szakmunkások és a képzetlenek is. Magyarországra az erdélyi magyarok jöttek. Jelenleg Romániában a nyugati cégek már az egyetemeken megkeresik a majdani munkavállalókat, az orvos- és a mérnökhallgatók pedig már harmad-negyedéven válogatnak az állások között.

Romániában eddig sem volt túl magas azoknak az aránya, akik a hazájukban szeretnének élni, az utóbbi két évben pedig ez a szám még kisebb lett: 59-ről 51 százalékra csökkent. A legtöbb külföldre vágyó Németországba, Olaszországba, Franciaországba és Spanyolországba menne. A felmérésben megkérdezettek 36 százaléka válaszolta azt, hogy Románia ideális ország, arányuk 2010-hez képest 9 százalékkal csökkent.

Az ideális ország kategóriában Romániát Németország, az Egyesült Államok, Svájc és Olaszország követi. 30 százalék úgy gondolja, hogy ha a társadalmi, gazdasági mutatókat veszi figyelembe, akkor Románia tisztességes életszínvonalat biztosít. Ezen válaszadók aránya 4 százalékkal magasabb a két évvel ezelőttinél. Mindössze a megkérdezettek 19 százaléka felelte azt, hogy Románia a fiatalok számára biztos jövőt kínál, és a felmérésben résztvevők 80 százaléka már gondolt rá, hogy végleg elhagyja hazáját – 2010-ben az arányuk még csak 30 százalék volt. Négy válaszadóból egy úgy nyilatkozott, hogy elege van Romániából – a helyi magyarok körében 41 százalék gondolja ugyanezt.

Pizza, pasta és tenger máshol is van – nyugtatják sebzett lelküket azok az olaszok, akiknek elegük van a politikusokból, az utcára vonuló szakszervezetekből, és persze az ígéretekből, amelyek soha, vagy csak ritkán teljesülnek. Olaszországot, ahol nem is olyan régen megmozdult a Föld, most egészen másfajta erők hozzák mozgásba.

Az olasz fiatalok egyelőre elmenni akarnak Itáliából, és nem hazamenni. Az ok, hogy minden harmadik pályakezdő fiatalt a munkanélküliség fenyegeti, és az is, aki talál állást, nem tudja, meddig és miből fog megélni. A kezdő fizetés nem éri el az 1000 eurót, miközben Rómában egy bérelt szoba ára legalább 300 euró. Ezzel szemben az fiatalok külföldön lehetőséget, munkát, karriert, jobb fizetést találnak, ezért dolgozik jelenleg közel másfélmillió ifjú olasz a határokon túl. Többségük Európa más országaiban, elsősorban Nagy-Britanniában, Franciaországban és Spanyolországban vállalt munkát. 10 százalékuk pedig az Egyesült Államokban és a Távol-Keleten él – már Hongkongban és Tokióban is vannak munkavállaló olasz fiatalok.

Az utóbbi tíz év alatt háromszorosára nőtt a külföldön szerencsét kereső olasz ifjak száma. Mennek Itáliából orvosok, mérnökök, közgazdászok, biológusok, fizikusok, matematikusok, informatikusok, de a pizzasütők, pincérek, fodrászok, táncosok és színészek is. A kivándorló diplomások fele nem is akar hazatérni. Egy olasz mérnök Itáliában öt év munka után 1000 euróval kevesebbet keres, mint az északra fekvő európai országokban. A kivándorlási vágy erősödése 2006 óta tart, és semmiféle tendenciaváltozás nem észlelhető. Ez annak ellenére is így van, hogy az olaszok leginkább otthon szeretnek élni, és nehezükre esik a napsütést az észak-európai hidegre cserélni.

2009-ben, még a Berlusconi-kormány kampányt indított a fiatalok hazahívására, három évre 10 százalékos adókedvezményt ígértek nekik, de kevesen mentek haza és még kevesebben maradtak, miután kiderült, hogy az olasz munkahelyeken sem mindig örülnek a tehetséges fiataloknak. Külföldön elismert orvosoknak elölről kellett kezdeni mindent, nem kaptak sem elismerést, sem segítséget hazájukban.