Döntő csaták: A vérszivattyú
Mai írásunk az első világháború legnagyobb csatájáról szól, amely 1916. február 21-től egészen december 18-ig tartott. Ez a megszakításokkal 10 hónapig tartó ütközet némileg kilóg az eddigi írások sorából, mivel legfeljebb csak áttételesen bizonyult döntő csatának. Verdun egy hatalmas anyagcsata volt, amiben egy cél lebegett a résztvevő felek szeme előtt: felmorzsolni az ellenség csapatait és fegyverzetét.
A verduni csata a háború értelmetlen pusztításának jelképévé vált. Az utókor „verduni vérszivattyúként” vagy „verduni pokolként” emlegeti, hiszen 300 ezer katona halt meg az ütközetek során. A sebesültek száma legalább 700 ezerre tehető. Alfred Joubaire francia katona a halála előtt jegyezte fel naplójába:
Verdun már a Római Birodalom korában is erődített település volt, a legendák szerint Nagy Károly itt választotta a kétfejű sast szimbólumának, 843-ban pedig itt osztották fel a Frank Birodalmat három részre. Verdun az első világháborúban is kulcsfontosságú szerepet játszott. A franciák és angolok a nyugati fronton 1916 nyarára – az olaszokkal, a románokkal és az oroszokkal egy időben – terveztek offenzívát a Somme folyónál, a németek azonban megelőzték őket, és február 21-én váratlanul támadásba lendültek. A tervet a német hadsereg vezérkari főnöke, Erich von Falkenhayn gyalogsági tábornok ötlötte ki. A háború után a következőkkel magyarázta elképzelését:
Szerinte a fő ellenség Nagy-Britannia volt, a térdre kényszerítéséhez a német haderőnek először a franciákat kell legyőzni, vagy rávenni, hogy látva szörnyű veszteségeiket, feladják a harcot. Verdun Franciaország északkeleti részén, a Meuse folyó két partján fekvő, a német határhoz közeli 14 ezres kisváros volt akkoriban. Az 1870-es vereség után a franciák egy erődrendszert építettek itt ki, hogy védjék a Meuse folyó völgyét, amely Franciaország belső területei felé vezetett. 1915 nyarán azonban a francia hadvezetés, látva a háború eddigi tapasztalatait, úgy döntött, nincs szükség erődökre. A verduni erődrendszerből is elvitték a mozgatható lövegeket, lecsökkentették a helyőrség számát. Valószínűtlennek gondolták, hogy a németek itt támadnának.
Köszönhetően néhány francia tiszt állhatatosságának, 1916 februárjának elején azért csak erősítést küldtek a Verdun környéki erődökbe.
A német támadás kilenc nappal később indult meg a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt, de február 21-én reggel 7 órakor kezdetét vette a kilenc órán át tartó tüzérségi támadás. A németek bevetették a hírhedt „Kövér Bertát” is, ezt a 420 mm-es hatalmas ágyút. A franciák 400 mm-es ágyúkat állítottak csatarendbe, a 10 hónap alatt kilőtt rengeteg lövedék és gránát letarolta az erdőket, kráterekkel lyuggatott sártengerré változtatták a csatateret. A tüzérségi előkészítés után megindultak a német gyalogosok. Változtattak azonban az eddigi taktikájukon. Nem sűrű sorokban rohamozó gyalogosok támadása volt ez, rohamcsapatokat alkalmaztak, melyben utászok, lángszórósok, valamint kézigránátokkal felszerelt lövészek voltak. Lassan, óvatosan haladtak előre, ha ellenállásba ütköztek, azt felszámolták. Feladatuk az volt, hogy feltérképezzék a második védelmi vonalat, hogy aztán a német tüzérség azt is kezelésbe vehesse. Február 25-én siker koronázta a támadók erőfeszítéseit, elfoglalták a legnagyobb erődöt - Fort Douaumont-t.
A kezdeti sikerek után azonban a német támadás elakadt, a további előrenyomuláshoz újabb egységeket kellett bevetni, holott ezeket a katonákat a várható antant ellentámadásra tartalékolták.
Február végén új parancsnok érkezett a francia csapatokhoz, Philippe Pétain tábornok. A németek március elején már a Meuse folyó bal partján is támadtak, addigra azonban a franciák megszilárdították pozícióikat, folyamatosan érkezett az erősítés. Pétain megkapta a „Verdun oroszlánja” nevet, „Nem törnek át!” kijelentése pedig szállóigévé vált.
Júniusban a keleti fronton az oroszok megkezdték a Bruszilov-offenzívát, július elsején megindult a Somme folyónál az antant ellentámadás, augusztus végén pedig a románok is hadba léptek az antant oldalán.
Ezek az események mind gyengítették a németek pozícióját Verdunnél, Falkenhaynt leváltották, az utóda Paul von Hindenburg tábornagy szeptember 2-án bejelentette a verduni hadműveletek végét. A franciák azonban másképp gondolták, a harcok tovább folytatódtak, és 1916. december végére sikerült visszaszorítani a németeket a támadás kezdetekor birtokolt állásaikba.
Verdun az értelmetlen pusztítás szimbóluma lett. Nem véletlen, hogy pont ezen a csatatéren fogott egymással kezet a két egykori harcoló fél. 1984-ben Németország és Franciaország vezetői, Helmut Kohl kancellár és Francois Mitterrand elnök kinyilvánították a két ország barátságát, ezzel talán örök időkre megszüntetve a német-francia szembenállást.
