A végtelen tér örök hallgatása megrémít
Vannak olyan jeles emberek, akikről szinte lehetetlen eldönteni, hová soroljuk be őket. A 400 éve, 1623. június 19-én Clermont-Ferrand-ban született Blaise Pascal életrajzában joggal szerepelhetne az, hogy a francia irodalmi stílus egyik legnagyobb hatású mestere volt, hiszen gondolkodóként, teológiai vitairatok szerzőjeként olyan írókra volt nagy hatással, mint Racine, Molière, La Fontaine, de még Richelieu bíboros is, aki pedig elítélte Pascal „teológiai tévelygéseit” – nagyon figyelemre méltó fiatalembernek tartotta.
Azonban nemcsak író volt, hanem kiváló matematikus és természetbúvár is, akiről néhány matematikai fogalmat (Pacal-háromszög, Pascal-tétel) és a nyomás egységét (pascal) is elnevezték, miután olyan tudományterületeket is művelt, amelyek fejlődésében meghatározó szerepet játszott.
Mivel háromévesen elveszítette édesanyját, nevelését jogász végzettségű, de a matematika iránt is érdeklődő édesapja irányította, aki korán felismerte fiacskája rendkívüli szellemi képességeit. Amikor a Pascal-család Párizsba költözött, számos kiváló emberrel került kapcsolatba, közöttük több tudóssal és filozófussal (Christian Huygens, Thomas Hobbes, Pierre Gassendi stb.). Akkor már túl volt az ókori görög matematikus, Eukleidész Elemek című, a geometria alapvető törvényeit összefoglaló munkájának tanulmányozásán és 16 évesen könyvet írt a kúpszeletekről, ami alapján a differenciál- és integrálszámítás előfutárának is tartják. Az ábrázoló geometria megalapozásában fontos szerepe volt a róla elnevezett tételnek, a nevét viselő háromszög tulajdonképpen az ún. binomiális együtthatók háromszög alakban való elrendezése. (Ennek „továbbfejlesztett” változata a Pascal-gúla, a Pascal-háromszög térbeli megfelelője.) Pascalt a valószínűségszámítás egyik első képviselőjeként is emlegetik. Pierre de Fermat-val (1607–1665) folytatott levelezésében elsősorban ilyesmikről esett szó.
A középiskolában Pascal nevét leggyakrabban a fizikaórákon hallhatják a diákok. A közlekedőedények és a hidrosztatikai nyomás kapcsán szó esik Pascal törvényéről, amely kimondja, hogy a nyugalomban lévő folyadék minden azonos magasságban lévő pontjában a nyomás azonos és minden irányban egyenlő, és minden csökkenés nélkül minden irányban tovább terjed. De legismertebb felismerése a légnyomás változása a tengerszint feletti magasság változásának függvényében. Ehhez egy hosszú, egyik végén leforrasztott üvegcsövet használt, amelybe higanyt töltött, majd a csövet a szabadon hagyott nyílásával egy higannyal töltött kádba állította. A higany egy bizonyos magasságban megállapodott a csőben, felette pedig légüres tér alakult ki. Két csövet alkalmazott, az egyik az összehasonlítás miatt kellett, míg a másikkal elindultak felfelé. Az ide vágó kísérleteket „távirányítással” végezte, ami ezesetben azt jelentette, hogy a sógorát, Périert kérte meg rá, hogy a mérőeszközzel mássza meg a közel 1500 méter magas Puy de Dôme hegyet és ott figyelje meg, milyen magasan áll a higanyoszlop az üvegcsőben. Később már egy 50 méter magas torony tetején is kimutatta, hogy kisebb a légnyomás, mint az építmény tövében. Így született meg a barométer.
Noha a légnyomást először Evangelista Torricelli (1608-1647), Galilei tanítványa mérte meg, az SI-mértékegységét pascalnak (Pa) nevezik, ami 1 N/m2 nyomásnak felel meg (N = Newton, az erő egysége). Korábban a torr (Torricelli nevének rövidítése) volt a mértékegysége – ez 1 higanymilliméter –, de az atmoszféra (Atm) is használatos egység nemcsak a fizikában, hanem a kémiában is. Az 1 Pa nagyon kis érték, ezért a meteorológusok rendszerint a hektopascal (1hPa = 100 Pa) vagy a kilopascal (1kPa = 1000 Pa) többszöröseit használják, mivel a légköri nyomás a tengerszinten 100 000 Pa érték körül mozog.
Annak, hogy nem maga mászott fel a hegycsúcsra elsősorban gyenge fizikuma volt az oka. Már gyermekkorában gyakran betegeskedett, időnként csak mankóval tudott járni és a gyakori fájdalmak idővel hipochonderré is tették. Feljegyezték, hogy 1654-ben a kocsijába fogott lovak egy hídon haladva valahogy kiszabadultak a hámból és a jármű kis híján a folyóba zuhant. Ettől Pascal annyira megrémült, hogy elájult és vagy két hétig eszméletlenül feküdt.
Legismertebb, mindmáig rendszeresen kiadott műve Gondolatok cím alatt ismert. Paradox módon ezt már halála után a Porte Royal tudós tanárai szerkesztették egybe azoknak a feljegyzéseknek az alapján, amelyeket Pascal hagyatékában találtak. Vallásfilozófiai, etikai tárgyú kommentárok, reflexiók és jegyzetek gyűjteménye ez, amelyben azt hirdeti, hogy az ember méltóságát a gondolkodás adja, de ez csak megalapozza, de nem bizonyítja a vallási igazságot, amelyről a végső szót nem az agy („tudom”), hanem a szív („hiszem”) mondja ki.
Az írás címéül választott pascali idézetet talán ez a megállapítása magyarázza:
Blaise Pascal alig múlt 39 éves, amikor a Teremtő magához szólította: 1662. augusztus 19-én Párizsban hunyt el.
