A cselekvő szeretet ünnepe
Könyveim között keresgélek. Ezeket vettem, ezeket ajándékba kaptam. Itt egy egész polc, rajta a „modern” könyvek: hogyan lehetünk boldogok, hogyan kell megterveznünk az életünket, miként lehet bátran élni… Közben szól a rádió: karácsonyi készület mindenütt. Arról beszélnek, hogyan kell okosabban csomagolnunk, hogy óvjuk a környezetet.
Hogyan lehetünk boldogok 2020 karácsonyán? Tervezhetünk-e ebben a sosem látott helyzetben, amikor naponta más és más előírásokat közölnek? Mennyire „csomagolunk” szeretetet, hálát, nagylelkűséget, megbecsülést?
Ezek a kérdések jutottak eszembe.
Kétezer évvel ezelőtt Valaki boldogságot hozott. Tervezett boldogság volt ez: Isten tervében ott szerepelt a jó, az igaz, a nemes. Ezt a boldogságot hozta nekünk a Születés. Ezt a „becsomagolatlan” szeretetet. Ezt hozta a hívőknek, a keresőknek, mindazoknak, akik értékek mentén élnek. Ezt hozta nekem, nekünk.
Oly sok helyen olvassuk és halljuk, hogy a karácsony az utóbbi években elfásult.
Hogy valami nincs rendben az ünnepekkel. Hogy az ünnep már nem az, ami valaha volt. Ilyenkor mindig felkapom a fejem: hogyhogy?
Hát nem rajtunk múlik? Nem mi vagyunk azok, akik befolyásolhatjuk az ünnepeket?
A zajt egyedül mi zárhatjuk ki. A meghittséget mi alakíthatjuk ki. Lelki „környezetünk” megóvásában önmagunknak van a legnagyobb szerepünk.
Lehet, most van itt az idő az igazi tervezésre. Az újratervezésre. Ez a karácsony is gyorsan elmúlik majd, szinte észre sem vesszük. És ha nem adunk maradandó szeretetet, a karácsonyfával együtt elporlad. A lényeg porlad el! A születés csodája: az újjászületés csodája! Ott, Betlehemben kétezer évvel ezelőtt ez a csoda pásztorokat, bölcseket, egyszerű embereket és tudósokat gyűjtött egybe.
A Fény felé mentek…
Mi meg itt vagyunk: ma, ebben a helyzetben. Értékeket emlegetünk, összefogást, együtt gondolkodást rebesgetünk, de nem megyünk a fény felé. Nem jutunk előbbre. Életünk igazi nagy tragédiája, hogy sokszor a fényben is félünk. És így nem lehet tervezni.
Valahol azt olvastam, hogy a magyar népesség hetven százaléka szenvedő, húsz százaléka lázadó. És csupán a maradék tíz százalék cselekvő beállítottságú.
Olykor lázadni kell, máskor szenvedni is. De cselekedni mindenekelőtt.
A karácsony a cselekvő szeretet ünnepe. Ezért is vagyunk ilyenkor adakozóbbak, jobban odafigyelünk a másikra. Cselekszünk. Ahogyan Isten cselekedett. Szeretetének küldöttét, Jézust küldte a világba.
Nemzeti himnuszunk szerzője unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz írt Parainesisében ezt írja:
A karácsony a jó és a szép szeretetének az ünnepe. A hívők Üdvözítőt kaptak. A keresők, a hittől távolabb állók pedig követendő példát. Ezért ünnep a karácsony – mindenki számára. Mert közös, emberi feladatunk szeretni a szépet és a jót.
Díszítsük fel a lelkünket, ne csomagoljuk be a szeretetet ebben az évben sem. Áldott, békés, meghitt ünnepeket kívánok mindenkinek!
A szerző Herdics György címzetes apát.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/52. számában.
