A negyedik kétharmad
Az előzetesen várthoz képest is elsöprő fölénnyel győzött a Fidesz-KDNP pártszövetség a múlt vasárnapi országgyűlési választásokon. Orbán Viktor 2010 óta negyedszer is kétharmados felhatalmazást kapott a magyar választóktól.
A 2022-es választás előzetesen jóval szorosabbnak ígérkezett. 2010 óta először az ellenzék hat pártja közös listát állítva indult neki a választásnak, de mint utóbb kiderült, összesített eredményük messze elmaradt a négy évvel korábbi szavazatszámoktól. Az újabb kétharmad egyfelől a Fidesz-KDNP kormányzati teljesítményével, másfelől az ellenzék súlyos taktikai hibáival magyarázható.
A magyar kormányfő választási menetelése az öreg kontinensen is szinte példátlan, az egymást követő sikerek olyan legitimációt biztosítanak Orbánnak, amivel a jelenlegi európai politikában egyetlen politikus sem rendelkezik. A miniszterelnök nem véletlenül fogalmazott úgy győzelmi beszédében, akkora diadalt arattak, hogy még a Holdról is látszik, de Brüsszelből egészen biztosan.
Ehhez a választóktól nyert óriási felhatalmazáshoz azoknak a politikusoknak, pártoknak is viszonyulni kell, akik, amelyek Orbán bukásában voltak érdekeltek. A magyar miniszterelnök megerősödve tér vissza az európai színtérre, miközben a választást megelőző hetekben már sokan elkönyvelték, hogy elszigetelődik, az Európai Unió jövőjéről alkotott víziója menthetetlenül bukásra van ítélve.
Múlt vasárnap a magyar választók meggyőző többsége tett hitet a nemzeti érdekeket előtérbe helyező szuverenista, patrióta politika mellett, ami iránytű lehet a kontinens más népeinek is.
A választáson a magyarok ismételten nemet mondtak a merjünk kicsik lenni politikájára, ami a baloldal által dominált ellenzéki összefogás minden külpolitikai lépéséről messziről kiütközött.
A balliberális értelmiség által a kilencvenes években dogmává merevített megfelelési kényszer, a Nyugat kritikátlan majmolása az ezredforduló utáni évtizedben nyilvánvalóan zsákutcába vezetett. Az öngyarmatosító logikát felváltó nemzeti, patrióta politizálás a 2010 utáni ciklusban számos konfliktushoz vezetett, de kijelölte Magyarország helyét azon országok között, amelyeknek önálló, gyakran másokat megelőző véleménye van a kontinenst és a világot érintő fontos kérdésekről. Ilyen ügy volt 2015-ben a migrációs válság, de ilyen ügy Európa energiabiztonságának kérdése is.
A múlt vasárnapi választás eredménye súlyos dilemma elé állítja a magyar ellenzéket. Hiábavalónak bizonyult az éveken át erőltetett a mantra: az összefogás, a közös indulás: az ellenzéket április 3-án pozdorjává zúzta a Fidesz. Ráadásul a Mi Hazánk Mozgalom parlamentbe jutásával újrateremtődik a 2018 után lebomlott centrális erőtér, amelyben a Fidesztől jobbra és balra is közepesen erős, a kormánypártok pozícióját érdemben veszélyeztetni képtelen politikai erők állnak.
A hatpárti összefogás április 3-a után várhatóan atomjaira hullik, s ez további hosszú évekre konzerválhatja a Fidesz vitathatatlan erőfölényét a magyar politikában.
Jelenleg még csak nem is körvonalazódik olyan alternatíva, ami egy következő választáson esélyes kormányváltó erőként léphetne fel a Fidesz-KDNP-vel szemben. A Mi Hazánk az eredeti értékeit hátra hagyó Jobbikból kiábrándult százezreknek köszönhetően ott lesz a következő Országgyűlésben, s akár tartósan megkapaszkodhat a magyar politikában, de a párt növekedési korlátai a régi Jobbikhoz hasonlóak.
A hatpárti összefogás soraiban kevéssel a kudarccal záruló választás után meg is indult a bűnbakkeresés. A bukás első számú felelősét – nem is alaptalanul – a romok alól kimászó Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter a politikai analfabétának bizonyuló Márki-Zay Péterben találta meg.
Az előválasztáson az ellenzék leváltásának ambíciójával győzedelmeskedő Márki-Zay a kampány során önsorsrontó politikájával valójában az ellenzéket és saját magát lőtte lábon.
Az ellenzéki táborban Gyurcsány jóvátételnek érezheti Márki-Zay leszereplését, miután a hódmezővásárhelyi polgármester az előválasztáson a Demokratikus Koalíció (DK) jelöltjét, Gyurcsány nejét, Dobrev Klárát utasította maga mögé. A DK április 3-át követően az ellenzék legnagyobb ereje lesz, ami lehetőséget ad Gyurcsánynak (és Dobrevnek) arra, hogy kitartóan folytassa az ellenzék maga alá gyűrését. Gyurcsánynak ezen a téren tagadhatatlanul vannak részsikerei, az MSZP megemésztésében még a személyes bosszúvágy, a Jobbik köré font halálos ölelésben már a politikai számítás vezette, vezeti.
A Jobbik mára a parizeres jakobinus Jakab Péter vezetésével a DK szatellitpártja lett. Kilenc megszerzett mandátuma egyharmada a 2018-as eredménynek, és csak alig kettővel több, mint a Jobbik-árvák által alapított Mi Hazánk képviselői helyei. A Momentumnak a Jobbikhoz képest némileg nagyobb esélye van, hogy kikászálódjon a hatpárti összeomlás romjai alól, az LMP és a Párbeszéd közéleti pályafutása azonban jó eséllyel múlt vasárnap dicstelen véget ért. Ez a sors vár minden bizonnyal az 1990 utáni magyar politikai váltógazdaság egykor meghatározó súlyú pártjára, az MSZP-re is.
Az április 3-i választás meghatározó tanulsága, hogy a magyar társadalmat felülről nézve nem lehet legyőzni. Az ellenzék, immár sokadszor, elbeszélt a magyar emberek többségének feje felett.
A választási földrajz jól mutatja, a vidék Magyarországát a Fidesz a korábbiaknál is erőteljesebben tudta felsorakoztatni maga mögé. Az ellenzék a hazai pályának számító Budapesten is szoros csatákra kényszerült, s csak keserű vigasz lehet számára, hogy a legtöbb fővárosi választókerületben maguk mögött tudták a kormánypártok jelöltjeit.
Múlt vasárnap a magyar választók többsége a nemzeti összetartozás mellett is hitet tett. Külhoni magyar szemüvegen keresztül az április 3-i választás fontos hozadéka, hogy folytatódhat a Kárpát-medencei magyar közösségeket erősítő nemzetpolitika. Az elmúlt tizenkét év nemzetpolitikai programjai, a fejlesztési források megalapozták, hogy a külhoni magyar közösségek, a gyakran nehéz hazai viszonyok ellenére, megkapaszkodhassanak a szülőföldjükön.
A következő időszak lehetőséget kínál arra, hogy tovább erősödjön a nemzet egysége, a nyilvánvalóan meglévő viták ellenére a szomszédságpolitikában is az együttműködésre kerüljön a hangsúly.
A Kárpát-medencei magyar közösségek jövője szempontjából is döntő fontosságú, a következő években sikerül-e tovább erősíteni a kölcsönös előnyökön alapuló közép-európai együttműködést. A magyar választók április 3-án kellően erős legitimációt adtak Orbán Viktornak ahhoz, hogy ezen az úton a siker reményével menjen tovább.
Megjelent a Magyar7 2022/14. számában.
