Himnusz-szavalástól és - énekléstől zengett a komáromi Csemadok-székház
Szavaljuk együtt határon innen és túl a Himnuszt! – ehhez az összmagyar kezdeményezéshez a magyar kultúra napján, vagyis nemzeti imánk 200. születésnapján a komáromi Csemadok-székházban is sokan csatlakoztak.
Az egyórás nemzettudat-erősítő műsor Sámson Gizella izsai „pacsirta“, a Teátrum színházi polgári társulás, a Felvidéki Értékőrzők, a Kárpátia Sport PT és nem utolsósorban a házigazda komáromi Csemadok-alapszervezet összefogásából született, s azon Keszegh Béla, Komárom polgármestere is jelen volt.
A zsúfolásig megtelt teremben Mihacs Szilvia a szervezők nevében üdvözölte a megjelenteket, majd ismertette a tervezett műsort. Utána Stubendek László, a Csemadok Komáromi Városi Szervezetének elnöke is köszöntötte a nemzeti imánkat közösen szavalni akaró helyi és a környékbeli falvakból érkezett érdeklődőket. Felidézte, hogy Kölcsey Ferenc 200 évvel ezelőtt, 1823. I. 22-én fejezte be a Himnusz kéziratát, s emiatt minden évben e napon ünnepeljük a magyar kultúra napját.
Megragadta az alkalmat, s mindenkit megkért arra, hogy felállva, egy percnyi néma főhajtással emlékezzenek a napokban eltemetett Duray Miklós politikus-íróra és a szintén elhunyt Szentpétery Aranka színművészünkre. Majd Sámson Gizella Duray halála és hiánya kapcsán egyebek mellett megjegyezte: „Ha csak egy kis részét is tesszük annak, amit Duray Miklós tett a felvidéki magyarságért, már érdemes volt élnünk. Jusson eszünkbe, hogy nekünk is van feladatunk, s annak elvégzése közben mindig a szeretet, ne pedig a gyűlölet vezéreljen minket...!“.
Azt követően Dráfi Mátyás, Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes Művész, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja beszélt a Himnusz születésének körülményeiről, ami „mérföldkő volt Kölcsey költészetében". Ő együttérzéssel fordult a magyar nép felé, vele együtt vállalva a balsorsot is“. Hangsúlyozta: nemzeti imánk a magyar vallási énekeskönyvekben mindmáig megtalálható.
Miután Sámson Gizella az általa előadott énekben azt kérte, hogy „Isten áldjon meg bennünket, minden igaz magyar embert...“, A csitári hegyek alatt című népdal közös eléneklésére buzdította a jelenlevőket. Mivel még hátra volt pár perc a magyarlakta területeken 17 órakor kezdődő közös Himnusz-szavalásig, Dráfi Mátyás Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versével örvendeztette meg a közönséget, szólva a világszerte szétszóródott magyarsághoz: „Elindulok, mint egykor Csoma Sándor, hogy felkutassak minden magyart...“. Az est fénypontjaként pedig több tucat torokból hangzott fel az „Isten, áldd meg a magyart...!“.
Az ünnepség második részében a helyi Gaudium Vegyeskar és a dél-komáromi evangélikus énekkar, valamint Pfeiferlik Tamás szólóénekes és versmondók fellépését élvezhettük. Közreműködött Fekete Éva (fuvola), Fekete Vince (hegedű) és Grassl Ferdinánd (zongora). Lélekemelő volt a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország címmel 1920-ban született, majd átmenetileg betiltott, hazafias dal, továbbá a két világháború között komponált, Tartsd meg hazánkat, Isten... kezdetű Gárdonyi Zoltán-kánon, a Rákóczi megtérése című Kacsóh Pongrác-nóta, a Kell még egy szó című Honfoglalás-betétdal meghallgatása.
A dél-komáromi Pro Urbe-díjas versmondó, pedagógus, Oláh Kálmán Kölcsey Huszt című versével mindenkit arra sarkallt, hogy „Hass, alkoss, gyarapíts: S a haza fényre derül“. Szabó Csilla pedagógus-rendező pedig a már szintén elhunyt M. Csepécz Szilvia költő-újságíró A madárjós és a tél című versét mondta el: „Éjharang borul utcára, térre./ Szelíd az álom: szeretni kéne!“.
A Himnusz közös eléneklése előtt Dráfi Mátyás egyebek mellett azt is felidézte, hogy Erkel Ferenc zeneszerző a Pesti Nemzeti Színház pályázatára egy óra alatt írta meg a Himnusz zenéjét, s az megzenésítve először 1844. VIII.10-én a Széchenyi-gőzhajó avatásán hangzott el. Maradandó élménnyel gazdagodtak mindazok, akik fontosnak tartották, hogy együtt ünnepeljék a Himnusz bicentenáriumát...
