Mi lesz az utazási utalványok sorsa? – Egyelőre minden bizonytalan
Jó pár javaslatot átültetett az előző kormánykoalíció, amely egyrészt segíti a polgárok mindennapi életét, de másrészt megterheli a költségvetést, komoly gondokat okozva a jelenlegi gazdasági döntéshozóknak. Az egyik ilyen volt Andrej Danko ötlete az utazási utalványokkal, aminek a sorsa bizonytalan, hiszen sok minden szól mellette, és a kormányprogram is támogatná az idegenforgalmat. Ennek járt utána a Trend portál.
Az utazási utalványok a felvetés pillanatától komoly vitát gerjesztettek, de az ötletgazda Andrej Danko nem engedett, és átnyomta a parlamenten. Az utalványok javaslatát rögtön támogatták a szállásadók és a vendéglátósok, az akkori ellenzék, egyes szakértők, elsősorban a szabad piac támogatói pedig kritikusan álltak hozzá.
A Trend szerint egyelőre a közlekedési és építésügyi minisztériumban, amely alá a turizmus is tartozik meglehetősen nagy a bizonytalanság. Bár nem szándékoznak megszüntetni az utalványokat, de még nem tudni, miképp fog a jövőben működni. Eddig négy fő alternatívában gondolkodnak. Konkrét javaslatot a napokban tesznek közzé, hogy ki fizetné és kik használhatnák.
A négy alternatíva viszont még számtalan variációt foglal magában.
Az egyik például az, hogy 2021 végéig az állam a vállalkozók helyett fizetné az utalványokat. Ez után értékelnék az intézkedés hatásait, majd távlatilag azzal számolnak, hogy az utalványok addigi költségeit rárónák a munkaadókra, igaz azért adnának erre gy évnyi fizetési halasztást.
Az is alternatíva, hogy az állam az utalványok költségének csak egy részét venné át a munkaadóktól. Illetve az is, hogy az utalványok 45%-os társfinanszírozását meghagynák a vállalkozóknál, és a maradékot az alkalmazottak helyett az állam fizetné. De arról is gondolkodnak, hogy az utalványoknak nem csak önkéntesnek kellene lenniük.
Egyelőre abban tűnik megegyezés, hogy enyhítenék a folyósítás egyik feltételét, a kétéves munkaviszony meglétét. Azaz, már nem csak az adott vállalatnál (hanem máshol is) eltöltött két év munkaviszony után járna az utalvány.
Lehetséges továbbá az is, hogy a 275 eurós utalványok kérhetőek volnának a kisebb vállalatoknál is. De mindezekhez politikai döntés kell.
Persze kérdés, hogy honnan vennék rá a pénzt, bár bizonyos esetekben ennek nem kellene megterhelnie a költségvetést. Hiszen, ha otthon üdülünk, akkor még számos járulékos kifizetni valónk akad. Elmegyünk akvaparkba, vendéglőbe, tovább növelve az turizmus forgalmát.
A minisztérium azzal számol, hogy az utalványokat mintegy 200 ezren vennék igénybe, és amennyiben ezt az állam fizetné, akkor 100 millió eurót kellene találni a költségvetésben. A költségvetésbe viszont a kifizetett összeg java része visszakerülne az ÁFA és egyéb adóformákon keresztül. Viszont az utazási utalványokat jelenleg 1,5 millió munkavállaló igényelhetné, tehát a minisztérium modellje a munkavállalók 13 százalékával számol, de ebben nagy a bizonytalanság.
A kiadások forrásaként felmerülhetnek az EU-s források is, és talán ez lehetne a legjobb megoldás.
Az utalványok megszüntetése ellen vannak az idegenforgalomban érdekeltek is. Szerintük az utalványok miatt jelentősen megnőtt az érdeklődés az idegenforgalmi szolgáltatások iránt – igaz főleg a felkapottabb helyeken, de bizonyos mértékben a félreeső céloknál is.
2019-ben a szállásadók forgalma 18,5%-kal növekedett az előző évihez képest.
Márpedig ekkora mértékű forgalomnövekedést még nem tapasztalt a szlovákiai turizmus. Összehasonlításképp a 2018-as bővülés csupán négy százalék volt.
Ezen kívül pedig elég érvágás volt az idegenforgalomra a két hónapos leállás. Így most megszüntetni az utazási utalványokat, az végzetes lenne az ágazatnak. Viszont ha beleszállna az állam az utalványok finanszírozásába, az jelentősen segítené az ágazatot.
Az INESS intézet szerint viszont nem kell bonyolult megoldásokat keresni, egyszerűen meg kell szüntetni az utalványokat. Más közgazdászok is felhívják a figyelmet a munkaadók terhei mellett a felesleges bürokráciára.
Szerintük az utalványok növelik a munkaerőköltségeket, és arra kényszerítik az alkalmazottakat, hogy csak belföldön üdüljenek. Inkább a háborús gazdaságra hasonlít ez a megoldás, nem pedig a szabad piacgazdaságra.
Jozef Mihál, még ellenzéki politikusként arra mutatott rá, hogy a vállalatok a bürokráciától való megszabadulás érdekében az egész utalványozást az ún. kártyás cégekre, tehát a különböző utalványokat üzemeltetését végző vállalatokra bízták, természetesen nem kis illetékért. Nagyon aktív volt ebben a GGFS, s. r. o.,a maga Callio kártyáival, amely cég tulajdonosa Ivan Kmotrík.
A kártyás cégeket pedig azért kritizálták, mert elsősorban a nagyobb szolgáltatókkal kötöttek szerződést, tehát a kis szállásadók kimaradtak az üzletből.
