A válság mögött húzódó esély
Szlovákia fennállása legnagyobb gazdasági visszaesését éli. A vállalatok bevételkieséssel küzdenek, visszahúzza őket a logisztika akadozása. Ráadásul az ország ki van szolgáltatva az autógyártásnak, ami függ az ezernyi beszállító láncolatától, és válságban nem az autó az egyik legfontosabb célterméke a fogyasztónak.
Talán ezért is át kellene gondolni az ország gazdaságának, vállalatainak további fejlődését, hogyan lehetne fejleszteni a helyi gazdaságot, és főleg miképp lehetne javítani az innovációs kedvet. Márpedig az innováció az, ami az elmúlt tíz évben stagnált az országban, ahol az európai rangsorokban már csak Romániát előzzük meg.
Ahhoz, hogy nyertesen lábaljunk ki a koronavírus-válságból, a tizenkét évnyi Fico-kormányzás reformnélküliségét kellene behozni. Olyan reformokra lenne szükség, amelyek átalakítják az egyoldalú gazdaságszerkezetet, javítják a vállalkozói környezetet és versenyképesebbé teszik a vállalatokat. Netán még vonzóvá is teszik az országot a beruházások előtt.
Minden válság egyben lehetőség is, hogy valamit másképp, jobban csináljunk a jövendőben, ráadásul az ország abba a kellemes helyzetbe került, hogy megvan a reformokra szükséges forrás az EU grandiózus gazdaságmentő csomagjából. Talán már csak az elképzelés hiányzik, hogyan is kellene az egész átalakításba belevágni.
A magasabb hozzáadott érték és a tudásalapú gazdaság előmozdítása érdekében jelent meg nemrég az Adómanifesztum 2020 kezdeményezés. A mintegy 15 munkáltatói szövetség jóval alapvetőbb lépéseket javasolt, mint a kormány nemrég jóváhagyatott vállalkozói törvénycsomagja. Elsősorban az adórendszerre koncentrálnak, s érdemes megvizsgálni, mit javasolnak.
Az első pontban javaslatokat tesznek az innovációs tevékenység és a beruházások radikális támogatására. Ennek egyik eleme a szuper-adóbeszámítás kibővítése. Az adóalapból a kutatásra és fejlesztésre fordított költségek 150, illetve 2020-tól a 200%-a már eddig is levonható volt. A javaslat az eddig elismert tevékenységeket kibővítené például a prototípus előállítása, annak vizsgálatai, a certifikátumok, a technikai leírások elkészítése, vagy az innovációval összefüggő képzések költségeire. Javaslatot tettek a Patent Box (szabadalmi csomag) kibővítésére, melyben a szellemi tulajdon után járó jövedelmek további adómérséklését szeretnék elérni. A szuperleírásokat kiterjesztenék az összes olyan beruházásra, amely javítaná a termelékenységet, vagy amelyek magas hozzáadott értéket képviselnek (automatizálás, robotika). Tulajdonképp ezzel erősítenék Szlovákia csatlakozását az IPAR 4.0 folyamataiba.
A manifesztum egyben javasolja az állami támogatások feltételeinek egyszerűsítését, hogy minél több vállalat csatlakozhasson ezekhez. A vállalatok feltőkésítése céljából javasolják, hogy a visszaforgatott jövedelem ne legyen megadóztatva. Az eszközök amortizációját (értékcsökkenését) is reálisabbá tennék, hiszen a jelenlegi modern technikák (pl. számítógépek) már 2 éven belül elavulnak, miközben a könyvelésben 4 évig lehet csak leírni az értéküket. Hasonlóan átgondolandó például az épületek 40 éves leírása. A manifesztum még foglalkozik a nyereségek és a veszteségek igazságosabb elszámolásával, vagy az áfatörvényekkel.
Persze ez csak javaslat, amivel a pénzügyminisztériumnak nem ártana foglalkoznia, hiszen egy adójavaslat ágazatközi egyeztetése és törvényi elfogadása minimálisan 9-10 hónapot vesz igénybe, tehát leghamarabb 2022-re tudnák azt bevezetni. És ez csak a vállalkozói környezet.
Amiben a legjobban lemaradtunk régiós vetélytársaink mögött, az a munka adó- és járulékterhei. Ez nemcsak annyit jelent, hogy a munkabérünk jelentős részét elviszik az adók és a járulékok, hanem azt is, hogy a szlovák munkabérköltségek már nem versenyképesek a régióban a külföldi befektetők előtt, hiszen ez a költség órára átvetítve lassan eléri a csehországiét. Persze ezek bevételek a költségvetésnek, nehéz róluk lemondani, más adóbevételekkel kellene kiváltani őket.
Ennek a reformjában többek között az is benne van, hogy esetleg a kormány javíthatna a romló demográfiai adatokon egy családközpontú adóztatási rendszerrel. A szlovákság most döbben rá, hogy tíz éven belül a munkavállalók száma akár a negyedével is csökkenhet. Nem csak az elöregedés, de a fiatalok elvándorlása miatt is. Mi, felvidéki magyarok a rendszerváltozás óta tapasztaljuk, hogy a fiataljaink közül, főleg akik Magyarországon járnak egyetemre, inkább kint maradnak a munkalehetőség, a jobb feltételek miatt. A szlovákság ezt szintén átéli, csak Csehországgal szemben. Aránytalanul megnőtt a cseh egyetemeken tanuló szlovákiaiak száma, és közülük is sokan már ott képzelik el a jövőjüket. Ezzel nemcsak emberfőt veszítünk, hanem a társadalom legképzettebb tagjai fognak hiányozni a munkaerőpiacról. Márpedig a befektetőknek nemcsak olcsó, de jól képzett munkaerőre is szüksége lesz.
A fentiek csak kiragadott pontok ahhoz, hogy az ország versenyképességéről, tőkevonzásáról gondolkodjunk. Beszélhetnénk a bankrendszerről, a háztartási megtakarításról, az eladósodottságról, a kis- és középvállalataink termelékenységéről, exporthajlandóságáról, innovációs készségeiről. A regionális lemaradást évtizedek óta cipeljük, próbálták összemosni az autópályák fejlesztésével, de láthatóan a sztrádák is inkább a pénz kisíbolásáról szóltak, mint a hatékony építésről. Talán az energiahatékonyság már képbe került, de csak addig a mértékig, amíg azt az EU-források finanszírozták. Amiről pedig szinte alig vitáztunk, az a családok, a gyermekvállalás kérdése.
Hogy miért érdekes mindez? A térségnek valóban van esélye, hogy a járványválságból nyertesként jöjjön ki, hiszen egyes szakértők szerint a globális vállalatok az elkövetkező öt évben áthelyezhetik a beszállítói hálózatuk termelésének legalább a negyedét. Már nemcsak a munkaerő olcsósága fogja meghatározni a beruházó helyszínválasztását, hanem a piacoktól való távolság, a biztonság, a képzett munkaerő vagy a jó üzleti környezet is. Bár a V4 vezetői láthatóan tudnak együttműködni, de országaink bizony kemény versenytársak a külföldi befektetőkért, a beruházásokért folyó harcban, és ebben Szlovákia láthatóan lemarad.
Esélyünk van, csak az időnk kevés. Régiós társaink a 2008-as válság után – ki józanságból, ki kényszerből – folyamatosan alakították át a gazdasági környezetüket. Nem egyetlen huszárvágással, de apró, átgondolt, egymásra kötődő intézkedések fokozatos bevezetésével. Többéves egyeztetéssel és tervezéssel. Minden átalakítás pénzbe kerül, aminek a megtérülése kicsit mindig kérdéses. Most Szlovákia is esélyt kapott, hiszen az EU csomagja pont a reformfolyamatokat segítené, csak félő, hogy a pénz mögé nem tudjuk odatenni a hatékony terveket, mivel ezek kidolgozására csak pár hónapunk van. Talán át kéne venni mások sikeres receptjeit, csak legyen hozzá bátorság.
(Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/37. számában)
