2020. október 6., 13:16

Nyilvános a Kuciak-percben hozott ítélet 140 oldalas dokumentációja. Mutatjuk a részleteket!

Az óriási vihart kavart bírósági ítélet után néhány héttel most a sajtóhoz is eljutott a Kuciak-per ítélethozatalával kapcsolatban elkészült indoklás. A 139 oldalas dokumentumból számos érdekes részlet kiderül az ítélethozatal körülményeiről.

Fotó: TASR

A dokumentum egyik első, s talán legfontosabb tanulsága, hogy igazak voltak azok a sajtóhírek, amelyek arról szóltak, a háromtagú bírói szenátus nem egyhangú döntést hozott. Ružena Sabová elnök asszony és két társa, Ivan Matel és Rastislav Stieranka nem értett egyet abban, miként ítéljék meg a rendelkezésre álló bizonyítékokat.

A bírák maguk is elismerték, nehéz egyértelműen határozniuk, s tartanak attól, hibát követhetnek el az ítélethozatal során.

Olyan kétségeik voltak, amelyek "(...) a rendelkezésre álló bizonyítékok alapos, pártatlan értékelése után" sem szűnhettek meg. Ez az érvelés nagyjából megegyezik azzal, amit Sabová szeptember harmadikán, az ítélet szóbeli ismertetésekor kihirdetett.

A Monika Tódová, a Denník N újságírója azt állítja, a dokumentum azon része, amely Tomáš Szabó ítéletét indokolja, számos ponton ellentmond annak az indoklásnak, amely Kočner és Zsuzsová felmentéséről szól. szerinte már csak a szöveg stílusából is látszik, azt több ember írta, holott "szerzőként" csak a szenátus elnöke, Sabová van feltüntetve.

A rendőrséggel együttműködő, kulcstanúként kezelt Andruskó kapcsán a dokumentum Peter Šamko jogász témában megjelent cikkét idézi, mondván, a férfi vallomása ugyan nem túlértékelendő, s igaznak sem kell feltétlenül elfogadni, de az alapos megfontolásra mindenképp rászolgált. 

A dokumentumból az is kiderül, írja Tódová, hogy a bírák nem értettek egyet abban, mikor és melyik tanú szavainak adjanak hitelt. Például Szabó esetében Andruskó vallomása azon részét, ahol a gyilkosság konkrétumairól beszélt, elfogadták, de Zsuzsovára és Kočnerre vonatkozó kijelentéseit már fenntartásokkal kezelték. Az újságírónő jogosan teszi fel a kérdést:

A tanú miért mondott volna igazat Szabóról, és hazudott volna Zsuzsovával kapcsolatban?

Andruskó megbízhatatlanságát az indoklás több dologgal szemlélteti. Ezek közül az egyik legmeghatározóbb, hogy a férfi először azt vallotta, a gyilkosságot Szabó követte el. Ezt később ugyan megcáfolták, de az indoklásban elfeledkeztek arról, s ez Tódová szerint fontos tény, hogy Andruskó valójában azt hihette, Szabó lőtt Nagymácsédon, hiszen a történtekről Szabó számolt be neki. A bírák Andruskó sokat emlegetett pontatlanságait (ebéd előtt vagy ebéd után találkozott-e Zsuzsovával) is kifogásolják, de azt azért jegyezzük meg, a tanúnak hosszú hónapok távlatából kellett visszaemlékeznie egy viszonylag marginális részletre.

A bírák indoklásából kiindulva, joggal merül fel hát a kérdés, miért akarná Andruskó besározni Zsuzsovát és Kočnert?

Sabováék erre több magyarázatot is elképzelhetőnek tartanak, bár konkrét választ az ítélet nem ad. Felmerül, hogy Andruskó tartozásai miatt akart bosszút állni Zsuzsován, így megszabadulva adósságától, ahogy az is, Kočner nem fizette ki őt egy korábbi "szívessége" miatt.

Kočnert azért sem lehetett egyértelműen elítélni, mert a kulcstanú, Andruskó elvileg sosem találkozott vele, áll a közreadott anyagban, az, hogy Andruskó szerint az ex-oligarcha rendelte meg a gyilkosságot, pusztán Zsuzsovától eredhet. Sabováék szerint nem lehet egyértelmű bizonyítékként kezelni azt sem, hogy az asszonynál Kočnertől származó pénzekre bukkantak,

hiszen azt kaphatta a gyilkossággal össze nem függő indokok miatt is.

Mi a gond a Threemával?

Az indoklás azt mondja, mivel a párbeszédek nem egyértelműek, a gyilkosságról semmi konkrétum nem hangzik el, nem lehet Kočner és Zsuzsová üzenetváltásait egyértelmű, direkt bizonyítékként kezelni. Nem lehet minden sor mögé kódolt üzeneteket látni, írják, s ezekből kiindulva felvázolni egy történetet. Az ügyészség ugyanakkor, hívja fel a figyelmet Tódová, kontextusba helyezte a párbeszédeket az alapján, azok mikor zajlottak, így pedig könnyen meg lehet találni az összefüggést az üzenetek és a gyilkosság előtti és utáni hetek eseményei között.

A "kiesett fog" például egy tipikus példa a fentiekre.

Az ügyészség szerint ezzel a kódolt üzenettel adta Zsuzsová az oligarcha tudtára, a bérgyilkosok elvégezték feladatukat. A bírói indoklás viszont azt mondja, nem zárható ki, hogy Zsuzsová foga tényleg kiesett. Zárójelben jegyeznénk meg, nem ismert, hogy ezzel kapcsolatban kértek-e orvosi szakvéleményt.

Az ügyészség, áll az indoklásban, ugyan meggyanúsította Kočnert a gyilkosság megrendelésével, de 

a bíróságnak egyetlen elemi bizonyítékot sem adott arról, hogyan, hol és milyen körülmények között történhetett mindez.
Peter Tóth a jó/rossz tanú

Monika Tódová Peter Tóth megítélését különösen kifogásolhatónak tartja. Szerinte a bírák teljesen indokolatlanul, hol szavahihető, hol pedig kétségbevonható tanúként kezelték Tóthot. Az indoklás azt mondja, az, hogy az oligarcha újságírókat figyeltetett meg az ex-titkosszolga Tóth-tal, a sajtómunkások diszkreditációjára is szolgálhatott, nincs rá bizonyíték, hogy a gyilkosságot készítették volna elő. Hogy a Kuciakról készített felvételek aztán miért és hogyan kerültek Andruskóhoz, illetve Zsuzsovához, azzal a bíróság már nem foglalkozik.

Végezetül álljon itt egy idézet a közel 140 oldalas anyagból:

A bíróságnak a rendelkezésre álló dokumentumok alapján nincs kétsége afelől, a gyanúsított félt a szakmailag rátermett, agilis, tájékozott újságírótól, különösen abban az időben, amikor felmerült, hogy belép (értsd: Kočner) a politikába. (...) A vádlottat frusztrálták az újságírók, kritizálta őket. A tanú (értsd: Tóth)  előtt ugyan kijelentette, egyiküket meg kéne ölni, mind megijednének, és nyugalom lenne, ez a bűnténnyel össze nem kapcsolódó gondolat nem jár büntetőjogi felelősséggel, és nem bizonyítja a gyilkosság valóságos, konkrét szándékát!
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!