Mellétrafált Kolíková álhírbüntető kalapácsa
A Büntetőtörvénykönyv kiterjedt módosítása, amit Mária Kolíková (SaS) igazságügy-miniszter a múlt héten terjesztett elő, tartalmazná az álhírterjesztés büntetését is. A javaslat nem titkolt célja, hogy reagáljon az egyre nagyobb számú hamis információra, amelyek jelenleg elsősorban a Covid-19 világjárvány kapcsán születnek és terjednek, és akár az emberek egészségét életét is veszélyeztethetik.
Kolíková javaslata értelmében az elkövetők egy évtől öt évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnának. Veszélyhelyzetben, azaz válsághelyzetben még szigorúbb lenne a büntetés: ha elítélik az elkövetőt, négytől tíz évig terjedő büntetésre is számíthatna. Az igazságügy-miniszter javaslata azonban nem aratott osztatlan sikert.
Még a koalíciós partnerei is felhívják a figyelmet arra, hogy a javaslat a szólás- és véleményszabadságba ütközhet.
A miniszter asszony egy blogbejegyzésben reagált az őt ért bírálatokra, amelyben kifejti, hogy az alkotmány a szólásszabadságot is lehetővé teszi, ugyanakkor törvényben korlátozza az információszerzés és -terjesztés jogát. Mégpedig abban az esetben, ha mások jogainak és szabadságainak védelme, az állam biztonsága, a közrend, valamint a közegészség és a közerkölcs védelme érdekében erre szükség van, írja a denníkn.sk portál.
– írta Kolíková a blogbejegyzésében hozzáfűzve, egy modern demokratikus társadalomban talán nem kellene tömegesen olyan valótlanságokat terjeszteni, amelyek döntőek lehetnek az emberek számára, amikor az életükről vagy az egészségükről döntenek.
Maroš Žilinka főügyész szerint azonban az álhírterjesztés, mint új bűncselekmény gyakorlatilag nem bizonyítható. Mivel a törvény homályos és nehezen definiálható, tetszőlegesen hajlítható kifejezéseket tartalmaz,
Kolíková javaslata nyilvánvaló kísérlet az állami cenzúra rákényszerítésére a más nézeteket vallókra,
fogalmazott a javaslat kapcsán Peter Šamko kerületi ügyész. A pravda.sk portál szerint még Kolíková pártársai is veszélyes ötletnek tartják a javaslatot. Šamko szerint a javasolt jogszabálynak egyébként több gyenge pontja is van. Külön felhívja a figyelmet az olyan fogalmak bizonytalanságára, mint az információk valódiságának értékelése, vagy a lakosságot a döntéshozatalban befolyásoló képessége, illetve a súlyos társadalmi jelentőségű kérdések.
Kolíková javaslata (már ha keresztülmegy a törvényhozáson) azonban nemcsak az összeesküvés-elméletek kiötlőire nézve lehet ostor, a másik oldalon állókat is könnyen elkaszálhatja. A miniszter asszony ugyanis nem a szándékos álhírterjesztést büntetné, az új paragrafusban az áll, hogy azokat büntetik, akik az álhírekkel „komoly nyugtalanságot válthatnak ki a lakosság egy részénél… vagy befolyásolhatják a lakosságot a fajsúlyos ügyek eldöntésében…” És vonatkozik ez az elektronikus hírközléssel terjesztett álhírekre is.
Más szavakkal, Kolíková szerint azok is felelősségre vonhatók, akik a valótlanságot tartalmazó hírt csak megosztják.
Ennek fényében azonban már nem is az a kérdés, hogy kire vonatkozik az új paragrafus, hanem inkább az, hogy kire nem. Olyan valótlanságokat tartalmazó hírt ugyanis, amely az emberek egy részét nyugtalaníthatja, bárki megoszthat – van erre példa rengeteg – még az is, aki egyáltalán nem számít összeesküvéselmélet-gyártónak.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Kolíková javaslata alapján bárki büntethető, aki használja a közösségi oldalakat, és aktívan bekapcsolódik a vitákba, véli a postoj.sk.
Az igazságügy-miniszter javaslata, ennek a nagyon furcsa, orwelli hangzású „álhírterjesztés bűntettének” a bevezetése nagyon veszélyes precedens, ami legalább magát formálisan demokratikusnak vallóegyetlen államban sem fogadható el, véli a pravda.sk portál, amely szerint álhírek mindig is voltak, a félretájékoztatás ma sem nagyobb, mint bármikor máskor a történelem során. A portál kommentátora szerint azonban az ilyen hazugságok terjedésére nem a cenzúra és az álhírek miatti üldözés volt a megfelelő válasz korábban sem, hanem mondjuk, a New York Tribune újság megalapítása, mert a hazugságot csak az igazság és az átláthatóság győzheti le.
Ráadásul a büntetőtörvénykönyvünk már ismeri a „rémhírterjesztés” fogalmát, ami teljesen elegendő, véli Juraj Šeliga, a Za ľudí mozgalom parlamenti képviselője hozzáfűzve, azt is alig alkalmazzuk, mert
nincs egyértelmű módszertani útmutató, hosszú távú gyakorlat, amit a rendőrök, ügyészek alkalmazhatnának.
A félretájékoztatás kezelése nehéz és hosszan tartó folyamat, úgy hívják, hogy oktatási reform, felvilágosítás és művelődés. A képviselő szerint meg kell cáfolni a hamis információkat, megmagyarázni a kételkedésre okot adó jelenségeket, és mindenekelőtt meg kell tanítani az embereket a kritikus gondolkodásra.
Egyszerűen fogalmazva, ha börtönbe zárjuk az álhírterjesztőket, attól még az emberek nem szűnnek meg hinni a hülyeségekben, éppen ellenkezőleg.
A hazugságot csak az igazsággal lehet legyőzni, nem a börtönnel, írja a denníkn.sk portál
