Karaffa Attila: Nyugodj békében, Ilonka néni!

2017. március 23., 09:22
Nekrológ vagy emlékezés? Magam sem tudom, hogy fogalmazzam meg, mit szeretnék. Egy biztos, Schniererné Wurster Ilonáról írom soraimat, mindenki Ilonka néniéről. Mert örülök, hogy ismerhettem, hogy beszélgethettünk, hogy tanácsait, meglátásait elmondhatta és meríthettem belőle.

Ilonka nénivel a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségben ismerkedtem meg fiatal cserkészként. Ahogy egyre jobban kivettem a részem az ifjúsági mozgalomban és cserkésztiszti képesítéssel rendelkeztem, úgy ismertem meg egyre jobban Ilonka nénit. Rendíthetetlen jelleme, igaz cserkész szíve, határozott fellépése és bátorító szavai tiszteletet parancsoltak.

A későbbiekben is sokszor találkoztam Ilonka nénivel, hiszen nehéz olyan rendezvényt megemlíteni, ahol ne lett volna ott! Ment, szervezett és példát mutatott. Ott volt többedmagával a mírovi Esterházy-megemlékezéseken, a Komáromi Imanapokon, más országos és helyi rendezvényeken. Nemzete iránti szeretete és keresztény katolikus hite melletti állhatatos tanúságtétele kiemelte Õt felvidéki magyar közösségünkből. Mindenki Ilonka nénije szavait cselekedetekkel nyomatékosította, nem csak beszélt a magyarságról, a hitről, az anyanyelvről, hanem mindent meg is tett annak érdekében, hogy lehetőségeihez mérten megmutassa, mi a helyes, hogyan kell kiállni magyarságunkért és kereszténységünkért. Ahogy Esterházy János is tette. Ilonka néni egészen biztosan mélyen szívébe véste a felvidéki mártírpolitikus szavait: „A Szlovákiában élő magyarság éppúgy, mint a magyar nemzetnek minden egyes tagja, két kincset őriz szívében és lelkében, és ez a két kincs: a magyarsága és a keresztény mivolta. A magyar nemzetnek évezredes történelméből láthatjuk, hogy legnagyobb fiai, legnagyobb alkotói egyaránt voltak magyarok és keresztények, egyaránt szolgálták a hazát és az Istent.”

Ilonka néni a tanár, a cserkésztiszt, a népművelő szinte a nemzet, illetve szűkebb értelemben a pozsonypüspöki és a pozsonyi magyarság napszámosa volt. Életét annak szentelte, hogy tanítson és bátorítson.

Segített, ahol csak tudott. Cserkészként, gyakorló keresztényként és mint ember is a segítségnyújtást sosem el nem feledte. Szerette családját, embertársait, szerette a fiatalokat, szeretett közösségben élni és lenni.

Szinte nem volt olyan december, hogy ne hívott volna fel telefonon és arról érdeklődött, hogy megjelent-e már a Regnum Marianum Kalendárium a Pázmaneum kiadásában? Mindig gondolt szeretteire is, mindig többet rendelt a kalendáriumból, hogy ajándékozhasson.

Valójában Õ maga volt az ajándék nekünk, és arca, hangja, egész létezése hiányzik!

Amíg csak tehette mindig bejött az MKP pozsonyi székházába testvérével és vitte a Hírvivőt, és mindig adott valami olvasnivalót vagy egy cukorkát csupán kedvességből!

Ilonka néni előtt hálával adózom és gondolom velem együtt még nagyon sokan mások is. Cserkészek, tanítványok, politikusok…

Élete és munkássága példakép számunkra. A rendíthetetlen sziklaszilárd magyar öregcserkész, a nemzetét és pátriáját szerető tanító, a kultúra és hagyományápolás lovagja.

Õrizzük meg hát kedvességét és kitartását emlékezetünkben, és ha bármikor is csüggednénk, jusson eszünkbe Ilonka néni, aki élete minden napján bízott az Úrban, segített, szervezett, tanított…, és még nagyon hosszan sorolhatnánk érdemeit. Mert vannak, és emlékünkben örökké ott élnek majd!

Temetésén még utoljára láttam, megpihent örökre. Már minden bizonnyal a Teremtőnél szolgál.

Nyugodj békében, Ilonka néni!

Karaffa Attila

Forrás: Hírek.sk
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS