Rajkovics György

2018. november 24., 12:08

Hová tűntek a férfiak?

A címben feltett kérdésre a helyes válasz természetesen a sehová, vagyis a férfiak nem tűntek el, csak éppen egyesek szeretnek csukott szemmel járni. A női magazinok mellett a média egésze is imádja boncolgatni a témát a saját ízlése szerint, időnként pedig még a jobboldaliak is beállnak a sorba, ha gyalázkodni kell. Nézzük a kérdést a gödörből, ahonnan minden kicsit más.

Idei hír, hogy Magyarországon a negyven év alatti férfiak 70%-ának nincs gyereke. Ezt a Mikrocenzus 2016 nevű demográfiai felmérésből tudhatjuk meg, de ami még sokkolóbb, hogy a felnőtt férfiak 40%-ának nincs egy gyereke sem. Egy másik idei hír, hogy Szlovákia népessége a jövőben fokozatosan csökkenni fog, többen halnak meg, mint ahányan születnek, amiben nincs semmi meglepő, viszont a demográfusok szerint fokozatosan emelkedni fog a születésszám. Több gyerek születik majd, és az egy szülőképes nőre eső gyerekek száma elérheti az 1,6-1,7-et is. Ez a mutató persze még mindig távol van a 2,1-től, ami azt jelentené, hogy a társadalom legalább fenntartja magát számbelileg, illetve mérsékelten növekszik. Az talán még a gyengébbek számára is világos, hogy a gyerekek nem az égből pottyannak a földre, és a nő mellett szükség van férfira is. Ahhoz, hogy például Európa fennmaradjon, a férfiaknak el kellene köteleződniük a fenntartás mellett. De miért tegyék?

Gyerekek nemcsak azért nem születnek, mert feltalálták a fogamzásgátló tablettát, hanem azért is, mert a szexuális aktusok száma jelentősen csökkent, ez pedig a kapcsolatak számának csökkenéséből adódik. A férfiak többsége a közvélekedéssel ellentétben nem nőcsábász, épp ellenkezőleg, lényegében láthatatlanná, érdektelenné, unalmassá váltak a nők számára. Egyszerűen megfogalmazva, a szex a nő döntésén múlik, hiszen a kezdeményezést minden téren a férfiaktól várják el. A férfinak el kell viselnie a visszautasításból fakadó kudarcot már a kapcsolatteremtésnél, és a továbbiakban is ki kell állnia a próbákat. Az elköteleződés viszont a férfiak dolga, a nők és a hozzájuk csatlakozott kisebb férfislepp pedig komoly hangon számon kéri ennek hiányát. A férfiak közül egyre többen fordítanak hátat a nőknek, mert ahogy sokan megfogalmazzák, egyetlen értékük csupán a külsejük, amely ugyan gyönyörködtet, de mi értelme vesződni a deválválódott nők millióival.

Az ismert amerikai pszichológusnak, szociológusnak, Philip Zimbardónak 2015-ben – magyarul 2016-ban – jelent meg a Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? c. könyve, amelyet Nikita D. Coulombe-bal közösen írt. A nyolcvanöt éves szakember az 1971-es stanfordi börtönkísérlettel vált híressé, érdekes és okos kérdéseket vetett fel a könyvében, de olvasva azt, mintha egy kaptafára akarta volna felhúzni a válaszokat. A számítógépes játékokat és a pornót kiemelten kezelte, mondván, ezek az okai a férfiak „eltűnésének”. Talán épp fordítva kellett volna megközelíteni a kérdést, és a jó válasz az, hogy a játék és a pornó nem ok, hanem okozat, tehát egyrészt viszonylag olcsó, megfizethető, elérhető pótlékok, amelyek helyettesítenek, de messze nem teljesen. A játékra pedig talán emlékezhetünk, minden ember játszva ismeri meg a világot gyerekkorában, és tulajdonképpen a játék alapjaira épül a világunk. A játék tehát örömforrás is.

Megfigyelhető, hogy míg egyik oldalon a – fehér – férfiak hibáztatása zajlik teljes gőzzel, addig a másik oldalon azt látjuk, hogy miután ezek az elnyomónak, rasszistának, nácinak, nőgyűlölőnek, semmirekellőnek, mamahoteles kedvenceknek, erőszaktevőnek, szexistának bélyegzett férfiak úgy döntenek, inkább hátrébb lépnek, az emancipált nők és a velük szövetséget kötő siserehad hirtelen azt nehezményezi, hogy félrevonulnak pornót nézni, játszani, a szenvedélyeiknek élnek, esetleg pénzért veszik a szexet, utazgatnak és nem dolgoznak. Az elköteleződést márpedig a nőknek kell elérniük, ahogy a szexért vezető útig a férfiak küzdenek, a férfiak megtartása a nők feladata.

A nő azonban úgy gondolja, miután megadta magát a férfinak, nyert ügye van, a férfi örökre vele marad. A puszta létezése azonban nem jogosítja fel semmire, nőnek lenni nem kiváltság. Persze nyomban hozzátehetjük, a férfiak többsége az elköteleződés problémájáig el sem jut, hiszen ahogy a felmérésekből kiderül, a nők férfiak felé támasztott elvárásai teljesíthetetlenek. Amit sok férfi a tapasztalata útján megértett, azt a statisztikai hivatal, szociológusok vagy a társkereső oldalak által végzett felmérések csupán alátámasztják. A nők számára a férfiak 80-90, a társkereső oldalak szerint 95%-a érdektelen, cseppet sem vonzó és unalmas.

Az oktatás elnőiesedett, és ha már megtörtént, nem csoda, hogy az elvárások a nők ízlésének megfelelően alakultak. A neves pszichológus, Ranschburg Jenő úgy fogalmazott, hogy amíg a fiúk ütközve ismerik meg a világot, addig a lányok trécselve. Vagyis a fiúk mozgékonyak, a lányok pedig inkább passzívan szemlélődnek. Csakhogy a férfias ismeretszerzés bűn, és a túlságosan aktív fiúkat le kell szedálni gyógyszerekkel, ahogy az tőlünk nyugatabbra bevett szokás.

Az oktatás a lányokhoz igazodott, a biflázás átvette a kreativitás helyét, aminek az a következménye, hogy a férfiak már itt hátrébb lépnek, és ez folytatódik a középiskolában és az egyetemeken. Miért van szüksége a társadalomnak 50 százaléknyi diplomásra, mennyit ér a diploma, és az egyetem, ahova a nőket akár kvóta alapján is felveszik? Egyetemi oktatásról nem beszélhetünk többé, ha minden egyes nemzedék fele diplomás. Nem meglepő módon bezuhan ilyenkor a tényleges értelmiségiek színvonala, és a középszer veszi át az uralmat. Persze jól hangzik a 60 százaléknyi diplomás nő, de mit kezdünk ennyi bölcsésszel, ki fog megfelelni ennyi „öntudatos, erős” nőnek? Ne feledjük, a nők mindig jobbat, erősebbet, szebbet akarnak önmaguknál társnak. Erről írt a kanadai professzor, Jordan B. Peterson is a könyvében. Ezek a nők nem kellenek hosszabb távra a férfiaknak, de az ő elvárásaiknak valóban kevesen felenek meg.

Természetesen minden társadalomnak szüksége van a férfiak erejére, hiszen nélkülük az egész összeomlik. Jó példa erre a nyugati civilizáció hanyatlása. Nem csoda, hogy név nélküliek hada átvonulhat az egész kontinensen, és nem állítja meg őket senki. A férfiak erejére nincs szükség, állítják a nők, hiszen ők erősek. Amikor bizonyíthattak volna, emlékezzünk 2015 szilveszterére, a cselekvés pillanatában a női erő csődöt mondott, az idegenek kedvükre erőszakoskodhattak az „erős” nőkkel. El kellene gondolkodni a jogi háttéren is. Ki akar az elvált férfiak sorsára jutni?

A válások 70%-át a nők kezdeményezik, a gyerekek 90%-ban a nőknél maradnak, miközben a hajléktalanok között a férfiak aránya 80% körüli. Ennyit ér a házasság és az eskü? A feminizmussal nem felvértezett keresztanyám néhány évvel ezelőtt megállapította, hogy egy férfinak harmincéves korára mindennel kell rendelkeznie, míg a nő ebbe a készbe akar beleülni. Amikor ők voltak fiatalok, húszévesen házasodtak, nem volt semmijük, mindent együtt értek el a keresztapámmal, és ezt mindketten értékelik a mai napig. Az elvárások, körülmények persze változtak, a liberalizmus a férfit és a nőt is beterelte a piacra, ahol mindenki áruvá degradálódik, és beárazzák. A kereskedelem lényege a vágyak végtelenítése, a minél nagyobb profit, annak maximalizálása, ami valójában nem létezik, a megunt áru rövid idő után elveszíti a varázslatát, megkopik, unalmassá válik, lecserélendő. Valójában a liberális társadalomban az egyedülálló nő értékesebb fogyasztó, a többszörösét költi az egyedülálló férfinál, más kérdés, hogy a sok egyedülálló után csak az űr marad.

A férfiak alapvetően védelmezők, míg a nők gondoskodók. Sosem fog eljönni olyan őrült világ, amelyben a fiatal nőket besorozzák katonáknak, vagyis potenciális halottjelöltekké minősítik őket, mert a nők szülik a gyerekeket, és mi lehetne nagyobb ostobaság annál, mint megszabadulni a szülőképes nők jelentős hányadától. A férfinak és a nőnek nem versenyeznie kell egymással, hanem egymás társaivá kell válniuk. Ha továbbra is ez folytatódik az élet minden területén, akkor szövetségesek helyett ellenségek lesznek, és keresztet vethetünk végleg a nyugati világra.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. január 20., vasárnap

Reményteljes hírek a múltból, jelenből és a jövőből is

Az összefogás reménye?

Molnár Judit 2019. január 19., szombat

Ki a bűnös?

Bugár Béla eddig a békejobbot nyújtó szerepében tetszelgett – miközben a háttérben mindent megtett az MKP ellehetetlenítéséért.

Zachar Pál 2019. január 18., péntek

Előbb lesz ember a Marson, minthogy elkészüljön az ipolysági elkerülő út

Építési munkálatok tervezett kezdete: 2024. június. Ebben az évben Elon Musk szerint már emberek érkezhetnek a Marsra.

Száraz Dénes 2019. január 16., szerda

Farsangolnak a felvidéki magyarok…

Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy egy ilyen farsangi bálban elfogadja a meghívást a magyar államfőjelölttel együtt a magyar származású elnökjelölt is. Hova ültetni le őket?

Kövesdi Károly 2019. január 15., kedd

Tízmillió rabszolga üzenete

Pozsonyban egyelőre még nem került sor folyosói fetrengésekre, de ha szükség lenne rá, azt is megérnénk.

Száraz Dénes 2019. január 14., hétfő

Simon Zsolt matekból korrepetálásra szorul

A számok nem tudnak hazudni, és valószínű, hogy a négy magyar érdekeltségű pártnak külön-külön, egymásnak feszülve nem lesz esélye bekerülni a parlamentbe!

Pomichal Krisztián 2019. január 13., vasárnap

Patkószegek

Egy patkószeg miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt a háború elveszett, a háború miatt az ország elveszett.

Molnár Judit 2019. január 12., szombat

A show folytatódik

Még fel sem ocsúdott az ország az év végi kötelező vigalomból, s a politikacsinálók máris turbó fokozatra kapcsoltak.

Pomichal Krisztián 2019. január 12., szombat

Hordószónokok

A múlt év utolsó negyedében több mint 33 százalékkal csökkent a nyersolaj hordónkénti ára, ekkora esés pedig példa nélküli az utóbbi években, 2014 hasonló időszakában volt utoljára ehhez fogható.

Kolek Zsolt 2019. január 12., szombat

A doni katasztrófa és a kollektív emlékezet

Hetvenhat évvel ezelőtt, ezekben a fagyos januári napokban indult meg a Vörös Hadsereg támadása, amely a Don-kanyarban néhány nap alatt áttörte a hősiesen küzdő, ámde hiányosan felszerelt 2. magyar hadsereg védelmét.

Vélemény
Molnár Judit: Ki a bűnös?

Bugár Béla eddig a békejobbot nyújtó szerepében tetszelgett – miközben a háttérben ...

Zachar Pál: Előbb lesz ember a Marson, minthogy elkészüljön az ipolysági elkerülő út

Építési munkálatok tervezett kezdete: 2024. június. Ebben az évben Elon Musk szerint már emberek érkezhetnek ...