2020. április 25., 18:42

A szlovák külpolitika neokonzervatív doktrínája?

A kormányprogram sok újdonságot tartalmaz, a koalíciónak végül határidő előtt sikerült összeállítania a koalíció alapzatát alkotó dokumentumot. A sietség azzal járt, hogy több pont csak nagy általánosságban lett megfogalmazva, azonban a külpolitikai rész nagyon is világos irányvonalat mutat.

A Fico-kormány idején, nagyon óvatosan, az általánosságok szintjén vázolták Szlovákia külpolitikáját. A Smer retorikáján érezhető volt a kettőség, hiszen az Európai Unióban a többsebességű Európát, az erősebb integrációt szorgalmazták, odahaza azonban hallani lehetett az oroszok iránti testvéri elköteleződésükről is.

Európapártiak vagy russzofilek?

A Smer tehát kettős játékot játszott, és bizony akadtak különböző érdekeltségek a párton belül.

Kevés politikusuk tartotta fontosnak a nyugati orientációt, többségük Nyikolaj Danyilevszkij geopolitikai filozófiájával értett egyet, miszerint a szláv nemzeteknek mindig is keletre, Oroszország felé kell tekinteniük, hiszen csak a ,,nagy testvér” égisze alatt egyesülhetnek és lehetnek erősek a szláv nemzetek.

Ha jobban belegondolunk, akkor még ma is vannak olyan politikusok, akik a pánszlávizmust hirdetik. Nem kell messzire mennünk, hiszen a Smer vezető politikusai közül Robert Fico és Ľubos Blaha bizonyos értelemben pánszlávisták.

A pártban azonban ezt nyíltan nem hangoztathatták, Fico is tartózkodó maradt, de Blaha nem tagadta meg önmagát, és bátran osztotta az Amerika-ellenes összeesküvés-elméleteit.

Nyugati kereszténység vagy euroatlanti világkép?

Az új kormány ezzel szemben egyértelmű üzenetet fogalmazott meg. Szlovákiát a nyugati szövetségesek mellé sorolja, ez pedig nyilvánvalóan egy erős atlantista vonalat feltételez. Az ország legutóbb még a Dzurinda-kormányok és a rövid életű Radičová-kabinet idején kötelezte el magát ennyire erősen a NATO és az Európai Unió irányába. A Matovič-kormány, úgy tűnik, ezt a megkezdett tradíciót kívánja folytatni.

A jobboldali kormányok Szlovákiában mindig is Nyugat-orientáltak voltak, a konzervatív és liberális politikai hagyomány ezt az irányvonalat képviselte az évek során.

Nem kell nagyon visszamenni a történelemben, de Csehszlovákia és Szlovákia mindig is számíthatott a Nyugat és az Egyesült Államok támogatására, gondolok itt a Masaryk-féle Csehszlovákia megalakulására, és az 1993-as önálló Szlovákiára, amikor az USA üdvözölte  Közép-Európa felszabadulását a Szovjetunió szövetségi rendszeréből.

A Matovič-kabinet tehát ezt az örökséget ápolja, és viszi tovább, amelyet Jaroslav Naď (OľaNO) védelmi miniszter és Ivan Korčok (SaS) külügyminiszter világszemlélete még jobban megerősít.

Ha jobban belegondolunk, Szlovákia az USA-t nyíltan és bátran nevezi meg fő szövetségi partnerének a geopolitikai szereplők közül. Nem mintha ez újdonság lenne, hiszen Szlovákia mindig is Amerika szövetségese volt, azonban a 90-es évekhez képest, a tengerentúli óriás elvesztette hegemón szerepét a geopolitikai térképen, ezért nagyon kevés ország vállalja fel ennyire nyíltan az USA iránti elköteleződést.

Azoknak az időknek ugyanis már rég vége, amikor a Brezinski teóriája vált valóra, vagyis az USA volt a világ egyetlen szuperhatalma, és a kapitalizmus kontra kommunizmus csata eldőlt Amerika javára. Az USA-nak most már több ellenfele is adódott: Kína és Oroszország. A hegemón világrendet pedig a multipolaritás váltotta fel.

Napjainkban erősödőben van az Amerika-ellenes hangulat a világ számos országában, és ha nem is a közeli jövőben, de Oroszország vagy Kína ravasz módon akár magához is vonzhatja az USA szövetségeseit. Szlovákia szerepe különösképpen érdekes lehet, hiszen egy markánsabb euroatlanti kiállás a szomszédos országokat is megerősítheti abban, hogy az USA-val való kölcsönös támogatás megerősítheti a Huntigton-féle nyugati keresztény világot.

A V4-es országok kulcsszerepben

Az euroatlanti irányvonal nemcsak Szlovákiát, de a V4-es országok pozícióit is megerősítheti. A Fico-kormány mindig is nagy hangsúlyt fektetett a V4 fontosságára, a Smer helyesen vette észre azt, hogy V4-es országok együttműködése fontos stratégia.

A választások előtt többen felvetették, hogy a Smer leváltása meggyengítheti Szlovákia pozícióját a V4-en belül, és azok a hangok erősödhetnek, amelyek az egységes és föderatív Európai Egyesült Államok koncepcióját erősítenék. Az ellentmondás akár fel is oldható, hiszen a térség országai fontos stratégiai partnerei a NATO-nak és az USA-nak, ezért egyértelmű, hogy az amerikaiakkal való szoros kapcsolat egy erős Közép-Európát teremthet.

A V4-es országok pedig olyan erős szövetséget képeznének a régióban, aminek révén továbbra is egységesebben hallatnák a hangjukat az Európai Unióban. Az euroatlanti övezet így még erősebb lenne, hiszen a nyugat-európai országok mellett ebből Közép-Európa is profitálna. Matovičék nagyon jól tudják, hogy az Európai Uniót a szuverén államok fejlődése és gazdasági versenyképessége teszi erőssé. Ez lehet a szlovák külpolitika neokonzervatív doktrínája: egy erős Közép-Európa az Európai Unión belül. A térségben biztosan akadnak ehhez partnerek.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.