2020. augusztus 24., 14:32

Gömöri művész-családtörténet a Műcsarnokban

A budapesti Műcsarnokban a kiállításnak otthont adó intézmény és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) közös kiállításában a Sándy-Konok művészcsalád élete és művészete tárul fel, akikről viszonylag csak kevesen tudják, hogy ezer szállal kötődnek Gömörhöz, Rimaszombathoz és a magyar szobrászat megteremtőjéhez, Ferenczy Istvánhoz.

Médialapozó

Rimaszombatban a Gömör-Kishonti Múzeum már korábban felfedezte őket, mind id. és ifj. Sándy Gyula, mind Konok Tamás kiállítását megtekinthették az érdeklődők, sőt több Sándy-képet is őriznek a leszármazottak jóvoltából. A budapesti tárlat október 29-ig látogatható, de szeptember 19-én exkluzív tárlatvezetést is tartanak Juhász Ferenc költő lánya, Juhász Anna vezetésével.

Négy művész mutatkozik be a Sándy/Konok – Metszéspontok c. családtörténeti kiállításon, mégpedig id. Sándy Gyula (1827–1894) festő, ifj. Sándy Gyula (1868–1953) építész, id. Konok Tamás (1898–1971) haditudósító fotós, és a három életművet összekapcsoló, szintetizáló dédunoka-unoka-fiú, az idén januárban 90 éves Konok Tamás Kossuth-díjas festő.  A négy művész pályájának bemutatásában a rendezők kiemelik a közös vonásokat, az életművek metszéspontjait. A tárlaton szereplő műveket a Konok Tamás visszaemlékezéseiből összeállított interjúk és a család történetét őrző tárgyak, emlékek is összefűzik.

Mutassuk be röviden a négy jeles alkotót
Id. Sándy Gyula

1827-ben született Tállyán, s előbb Hammerlein bécsi festőművésznél tanult, majd 1847 és 1848 között a müncheni Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Az 1848/49-es forradalom leverése után eltávolították a tüzérségi hadnagyi beosztásból és az osztrák kormány három évre Lombardiába küldte. Ezt követően Bécsben telepedett le, de gyakran megfordult Magyarországon is.

Gömörrel családi szálak kötötték össze, hisz 1862-ben Rimaszombatban kötött házasságot Jánosdeák Paulinával, aki édesanyja oldaláról Ferenczy István szobrász rokona volt. Tompa Mihály költőhöz szintén rokoni szálak fűzték, hiszen felesége keresztapja volt.

Sándy 1863-ban családjával együtt Kassára költözött, ahol rajztanárként működött egy helyi gimnáziumban. 1866-ban már az eperjesi líceumban oktatott rajzot, 1870 és 1891 között pedig egy budapesti gimnáziumban tevékenykedett, mint pedagógus.

Munkásságát tekintve elsősorban tájképeket és portrékat festett, leginkább biedermeier és a korabeli romantika stílusában. 1859-től kezdve művei a budapesti Műegylet és a Műcsarnok kiállításain is szerepeltek. Az 1882-ben megrendezésre került Gömör Megye Művészeti és Régészeti Kiállításán számos festménye volt megtekinthető.

sandy konok

Néhány, ekkor kiállított műve később a múzeum gyűjteményébe került megalapozva ezzel a művészeti osztályt. Munkásságának sajnos csupán töredéke maradt fenn az utókor számára, műveinek nagy része a második világháború során Budapestet ért bombázások során megsemmisült. Viszonylag fiatalon, 57 éves korában halt meg.

Fia, ifj. Sándy Gyula

1868-ban született Eperjesen, apjával gyerekkorában sokat járta a vadregényes Felvidéket, elsősorban a várak és várromok nyűgözték le, amelyek később hatottak a művészetére is.  A Felvidéken is számos építményt tervezett pályafutása során, ilyen például Ferenczy kriptája a rimaszombati református templom oldalán.

Az általa leggyakrabban alkalmazott neogótikát mindig az éppen uralkodó stílusirányzatokkal ötvözte: az 1890-es évek végén az erdélyi népi építészetből vett át elemeket, a századfordulón a magyaros szecesszió hatott rá. Pályája a húszas-harmincas években teljesedett ki, amit az 1923–1926-ban emelt fő műve, az impozáns, Széll Kálmán téren álló budai Postapalota fémjelez, amelyet külföldiek sokszor tévesztenek össze a várral. Az egykori postaépület bemutatásának külön aktualitást ad az éppen zajló felújítása – ennek köszönhetően eredeti épületrészek, díszítőelemek is szerepelnek a tárlaton.

sandy konok

A két világháború között ifj. Sándy Gyula tervezte a legtöbb evangélikus templomot Magyarországon. Az építész alkotásait a MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum Sándy Gyula-hagyatékának dokumentumai, valamint Bélavári Krisztina fotói illusztrálják.

id. Konok Tamás,

Ifj. Sándy Gyula veje,– aki az építész Piroska lányát vette feleségül –, amatőrből profivá vált fotográfusként alkotott életműve fotótörténeti és történelmi szempontból is kiemelt figyelmet érdemel. Kevésbé ismert, de nagyon is izgalmas életéről gazdagon olvashatunk fia életrajzi könyvében.

Az országban az elsők között fotózott színes filmre. A második világháború keleti frontján a magyar haditudósító század parancsnokaként készített, izgalmasan komponált felvételein elsősorban a katonaéletet, az orosz tájat és az orosz embereket örökítette meg, az együttérző ember figyelmével.

sandy konok

Ő készítette az első fotókat Horthy Miklós fiának lezuhant vadászrepülőjéről. Id. Konok Tamás felvételeit a kiállítás a Fortepan fényképgyűjteményének jóvoltából mutatja be.

Ifj. Konok Tamás

Kossuth-díjas festőművész, a geometrikus absztrakt stílus egyik legjelentősebb hazai alkotója életművéből a kiállítás huszonegy alkotást vonultat fel, melyek között szerepel korai, még figurális munka is. Túlnyomó többségük azonban a művészre igazán jellemző absztrakt mű, amelyekkel a festő – saját szavaival élve – a láthatatlant igyekszik láthatóvá tenni.

Amíg anyai ágon rimaszombati, addig apai ágon pozsonyi és lévai felmenőkkel (például Huszár Adolf, besztercebányai származású szobrászművész, több remek Eötvös-szobor alkotója) büszkélkedhet. Ő maga apjához hasonlóan először a hegedüléssel kacérkodik, majd tizenhét évesen eldönti, hogy festőművész lesz. Budapest, Párizs, Zürich – életútjának legfontosabb állomásai, valamint Kossuth- és Prima Primissima-díj.

Tavaly az Új Művészet Alapítvány kiadásában Emlékkövek – Fejezetek egy önéletrajzból címmel jelent meg kötete, amely próbálja átfogni az 1930 óta eltelt kilenc évtizedet.

Konok Tamás a hegedű és a képzőművészet mellett az írással is megbirkózik, fotókkal gazdagon illusztrált könyve nemcsak az alkotó, hanem a kor hiteles lenyomata is egyben.

Konok Tamás

1947-ben elsőre felveszik a Képzőművészeti Egyetemre, ahol Bernáth Aurél és Berény Róbert tanítványa lesz. Persze a múltja azért kísérti, az egyetem befejezése után csak a győri textilművek dekorációsa lehet, ahol plakátokat és feliratokat készít a szocializmus építésére.

Ekkoriban elég jelentős volt a vécépapírhiány, az erre a célra használt textília viszont eldugította a csatornákat, így az egyik feliraton az alábbi szöveg szerepelt:

Aki textíliát használ, az az ellenséggel paktál.

Másnap valaki kibővítette a szöveget:

Nem paktálok ellenséggel, törlöm seggem Szabad Néppel.

Derkovits-ösztöndíjat kap, amellyel életében először átlépheti a nyugati határt, s Párizsba utazhat. Ott szintén nem fenékig tejfel a kezdő művészek élete, bizony, egy tetőtéri, fűtetlen romlakásban alkot, s várja a leendő vevőit.

1948-tól első párizsi utamig, 1958-ig a közvetlen látványfestésre, vagyis a természetelvűségre irányult a tevékenységem. Az elzártság éveiben mégis a legújabb megértése izgatott

– írja, s későbbi alkotásaiban már a geometrikus absztrakció markáns képviselője, aki gyakran megküzd a művészet értelmének témájával, ugyanekkor színezett, vékony vonalakból építkező alkotásai lírai oldottságot jeleznek.

1959-60-ban újra kijutott Párizsba, mégpedig első önálló kiállítását rendezheti itt, s ettől kezdve főleg vonalra építő monotípiákat készített, melyek szerkezete a kollázsokéhoz hasonlatos.

Ekkor kap lehetőséget egy washingtoni tárlat megszervezésére is, de a magyar állam választás elé állítja: vagy hazajön, vagy pedig bevonják az útlevelét. Hosszas mérlegelés után marad, s Hetey Katalinnal, későbbi feleségével együtt a nyugati emigrációt választja.

A geometrikus absztrakt művészet az elmúlt évtizedekben valahogy mindig meg tudott újulni, vagy mássá tudott válni, gondoljunk csak a svájci konkrétokra, vagy a párizsi Cercle et Carré-ra, aztán az amerikai hard edge-re és minimal artra. Manapság pedig sokat beszélnek az új geometriáról, az op-art visszatéréséről. A konstruktív vonal egyfajta állandóságot jelent a művészetben

– vallja Konok Tamás, akit a keleti kalligráfia is megihlet későbbi alkotásaiban.

Konok Tamás

A külföldi évek, évtizedek nagy részét Párizsban és Zürichben tölti, de számos kiállítása van az Egyesült Államokban is. Minden művészt megkísérti életében az ördög, vagyis a könnyebb megélhetés gondolata, így őt is megkereste Hemingway, a hírneves író unokatestvére, aki jelentős összeget ajánlott fel, ha az ő tetszésének megfelelően alkotja meg a megrendelt képeket.

Vigyázni kell, mivel hitről és meggyőződésről szól az alku. Sokan gondolják, hogy néhány nap alatt letudják a kötelezettséget, aztán úgy festenek, ahogy azt a meggyőződésük diktálja. Rendszerint a mindkét indulatból létrejött alkotás hitevesztett, gyenge művet eredményez. Nincs olyan, hogy valaki nappal apáca, éjjel pedig prostituált

– írja.

Konok Tamás kötetében vall legendás barátságairól is, így atyai jó barátjáról, Barcsay Jenőről, ahogy Vujicsics Tihamérről, Pécsi Sándorról és Fejtő Ferencről, ahogy diákkori pozsonyi, lévai és lőcsei látogatásairól is.

A művész 1970-ben megkapta a francia állampolgárságot, s ahogy csak tehette, műveivel is hazatért. 1980-ban állított ki először szülőhazájában, amely a rendszerváltás után díjakkal is elismerte a tehetségét, s a magyar kultúra terjesztése érdekében végzett munkáját.

1998-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2014-ben neki ítélték a Prima Primissima-díjat, s a nemzet művésze lett, míg a franciák a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja címmel lepték meg.

Az elmúlt években többször is járt a Felvidéken, így Rimaszombatban is, ahol előbb Ferenczy István, majd dédapja, Sándy Gyula, míg legvégül nagyapja, ifj. Sándy Gyula kiállítását is megnyithatta, sőt dédapja több festményét is a Gömör-Kishonti Múzeumnak ajándékozta.

+7 kép a galériában
Megosztás
Címkék