A világűrből jött az impulzus
1972-ben az amerikai légierő egyik Vietnamban szolgáló katonai repülőgépének személyzete a Hón La sziget közelében fél perc leforgása alatt több tucat víz alatti akna felrobbanását figyelte meg.
1972 augusztusában addig szinte nem tapasztalt méretű napfolttevékenységet észleltek a csillagászok és a geofizikusok. Az MR 11976 jelű napfolt térségében sorozatos óriási napkitörésekre került sor, amelyek nagyenergiájú részecskeáramokat lövelltek a Föld irányába. Mint ismeretes, a napviharok egyik jellegzetes kísérőjelensége a mágneses mező ingadozása, aminek következtében megnő a sarkifény intenzitása és ez negatívan hat különösen az északi sarkvidék térségében a villanyenergia-hálózatra is. Akkoriban Észak-Amerikában több helyről jelentettek tömeges áramkimaradást és nem működtek a telefonvonalak sem. A szakértők szerint a Nap okozta a vietnami partok közelében elhelyezett aknák robbanását is. Hasonló erősségű napaktivitást figyeltek meg 1989-ben is, amikor a földmágneses vihar másfél perc leforgása alatt kilencórára sötétségbe borította a kanadai Quebec tartományt és 6 millió lakosát. De az USA-ban is megtapasztalták a negatív hatását. New Jersey-ben seregnyi transzformátort tett tönkre és még egy atomerőműben is bonyodalmakat okozott, aminek kis híján az lett volna a következménye, hogy leáll az áramellátás a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közötti széles sávban.
Az újkorban feltehetően 1859-ben figyelték meg a legerősebb napfolt aktivitást, ez volt az ún. Carrington-esemény. A nevét Richard Carrington csillagászról kapta, aki 1859. szeptember elsején, helyi idő szerint 11:18-kor észlelte a napkitörés (fler) kezdetét. A hatás ugyancsak ijesztő volt. Még a Karib-tenger térségében is északi (sarki) fényt figyeltek meg, de ennél is megdöbbentőbb volt, hogy a távírókábeleket „túlütötte”, fantomüzeneteket küldött, sőt helyenként elégette a vezetékeket. Az 1972. augusztus 4-i fler nemcsak az aknák rejtélyes robbanására adott magyarázatot, hanem egyúttal arra késztette a szakembereket, hogy teljesen átalakítsák a telefon- és villanyvezetékhálózatot. Mint fentebb már utaltam rá, ez sem akadályozta meg azonban a 17 évvel később bekövetkezett kanadai eseményeket.
2000. július 14-én, a Bastille ostromának évfordulóján ismét a napvihar zavarta meg, hogy a párizsi ünnepséget a műholdas közvetítés segítségével az egész világon követni lehessen. Ugyanis több műhold egyszerűen lebénult. 2003. október 28-án egy két hétig tartó kitöréssorozat kezdődött, amelyet Halloween Napviharnak neveztek el. Éltető csillagunk valószínűleg szívesen küldi „ajándékait” jeles események és ünnepek idején. 2006-ban történetesen Mikulás napon zavarta meg a GPS-rendszert és a kommunikációs műholdakat, sőt olyan erőteljes Röntgen-sugarakkal bombázta a Földet, amelyek még a Röntgen-képeket készítő GOES-13 műhold szenzorait is kiégették, jóllehet, ezeket éppen az ilyesmi megfigyelésére fejlesztették ki. Vajon mivel kellene számolnunk, ha a Carrinton-eseményhez hasonló intenzitású vagy a még erősebbnek vélt, i. sz. 775-ben lezajlott szupererupció bekövetkezne? Nem kizárt, hogy akár hetekre is, ha nem hónapokra leállna az áramellátás és a mobilhálózat, a műholdak pedig őrült táncot járnának.