Nagypénteken Jézus halálát gyászolják a keresztények

 Mint írták, ezen a napon az egyház nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket és nem mutat be szentmiseáldozatot, ezzel a Jézus halála feletti mély gyászt fejezi ki.

A nagypénteki istentisztelet alapelemei már a IV. században kialakultak. Jeruzsálemben e napon imádkozva vonultak a hívek az utolsó vacsora termétől a Golgotáig, a keresztre feszítés helyéig, ahol a püspök tiszteletadásra felmutatta a szent kereszt ereklyéjét. Ezt követően szentírási részleteket olvastak fel.

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig Jézus halálának órájához, a keresztény hagyomány szerinti délután 3 órához kapcsolódott, később ez átkerült a délelőtti órákra. XII. Piusz pápa (1939-1958) reformja állította vissza a délutáni ünneplést. A csonka misének is nevezett szertartás három fő részből áll: igeliturgia-olvasmányokból és egyetemes könyörgésekből, hódolatból a kereszt előtt, illetve áldozási szertartásból.

Sok helyen szokás ilyenkor szentsírt állítani, ahol a hívők imádkoznak. Nagypénteken, akárcsak a nagyböjt többi péntekjén, a templomban vagy a kálvárián keresztúti ájtatosságot tartanak.

Nagypénteken a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól. Emellett 14 évesnél idősebb tagjaitól azt kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.