2021. október 9., 08:00

Gáz van! Nincs gáz!

A koronavírusból lassan kilábal a világ és a gazdaság is visszapattan, törvényszerű, hogy szinte mindennek emelkedik az ára. A hirtelen felgyorsuló fogyasztás növeli a keresletet, az árak emelkednek. Szinte mindené, az élelmiszeré, a nyersanyagoké, és főleg az energiahordozóké. A kérdés, hogyan reagálnak erre a kormányok és miért került Magyarország lépéselőnybe?

Szijjárto Vulin
Fotó: MTI/Rosta Tibor
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (b) és Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter (j) felavatják a most elkészült nagynyomású földgázszállító vezetéket a Kiskundorozsma Nemzetközi Mérőállomáson

Drámai ellátási helyzet alakult ki Európában, főleg Nagy-Britanniában. Ott már a benzint szinte jegyre adják, üresek a polcok. Az energiaszolgáltatók sorban csődöt jelentenek, az energiaigényes ágazatok leállítják a termelést, és a háztartásoknak is egyre csúnyább gáz- és villanyszámlákat küldenek.

A jelenlegi energiakrízisnek számtalan oka van, Európában többek között az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag, vagyis a CO2-emissziót 2030-ra az 1990-es szint 55 százalékára kell csökkenteni. Ennek része a CO2 emissziós kvóták 2005-ös bevezetése, amelyet igazán most érezni, mikor az eddigi tonnánkénti CO2-kibocsátás utáni cca. 10 eurós illeték a klímaszabályzók szigorodása miatt drámaian emelkedni kezdett.

Az is feltornászta a CO2 emissziós kvóták árát, hogy immár a közlekedésnek, és az épületek energetikai szükségletei után is kvótákat kell vásárolni. Így a kvóták ára az elmúlt egy év folyamán megkétszereződött.

Ez az európai piacon azt eredményezte, hogy mindenki nagyon gyorsan igyekezett megszabadulni a fosszilis energiák használatától, miközben az alternatív energiaforrások még nem álltak rendelkezésre a megfelelő mértékben. Viszont a megújulók energiaellátása nem egészen megbízható. Az idei év szeptembere igencsak szélcsendesnek bizonyult Nyugat-Európában. A britek a szélerőművekből megszokott áramtermelésnek csak a 40 százalékát érték el.

De Németország is a megszokott szélenergiának csak a felét tudta kinyerni. Náluk még közrejátszott az atomerőművek hisztérikus leállítása, illetve a szénerőművek becsukása, amit alternatív energiaforrásokkal kívántak pótolni. Csakhogy a polgárt, a vállalatokat, a gyártósort nem érdekli, hogy süt-e a nap, vagy fúj-e a szél, nekik áramra van szükségük.

Így a megújuló energiatermelő mellett szinte hasonló kapacitású fosszilis energiatermelő fenntartására van szükség, hogy pótolja a kiesést, ha a megújulók nem termelnek. A németek a gázüzemű erőművek mellett döntöttek, mert flexibilis, és valóban ez okozza a legkevesebb környezeti terhelést.

Csakhogy idén minden összejött ahhoz, hogy gázkrízis alakuljon ki Európában. Egyrészt hosszú volt az elmúlt tél, a tartalékok megcsappantak, és ezt nem tudták a nyáron kellő mértékben pótolni. Belejátszott a Nord Stream2-es gázvezeték építése, hiszen az oroszok minél előbb üzembe helyeznék, így próbálnak nyomást gyakorolni az engedélyeket kiadó német hivatalokra. A Gazprom biztosítja Európa gázszükségletének 40 százalékát, természetesen teljesíti a kötelezettségeit, de ezen felül nem küld. Mivel a tartalékok negyedével kisebbek, mint tavaly, és idén is hosszú lehet a tél, mindez pánikvásárláshoz vezetett, ami a gáz árát az idei januárihoz képest két és félszeresére emelte.

Amennyiben kevés a gáz, muszáj a szénhez fordulni, de ez a leginkább környezetszennyező. Ehhez viszont jóval több CO2-kvótát kell vásárolni, tehát jó drága is lesz az ára, és egyben felveri a CO2-kvóták árát is. Az áram ára viszont már az egekbe emelkedett, annyira, hogy mindennek ellenére érdemes szénből is villanyt előállítani.

Ez már ok a lázadásra

Mindez megjelenik bizony a vállalatok, háztartások energiaszámláiban, ami viszont már politikai kérdésként vetül számos kormányra. Sok energiaigényes vállalat jelezte, hogy leállítja a termelését a magas árak miatt. Nálunk is hasonló gondokkal küzd a vágsellyei Duslo, vagy az alumíniumot előállító Slovalco, amely a héten korlátozta termelését. Abba belegondolni is rossz, hogy a Duslo esetleges leállása mit okozna jövőre a műtrágyapiacon.

De a háztartásoknál is gond van, hiszen vannak olyan szolgáltatók, amelyeknél a gázáremelkedés rögtön megjelenik a számlákon. Így jártak Csehországban, ahol egy kisebb gázszolgáltató, 800 ezer ügyfelének, a duplájára emelte a gáz árát. Nálunk a SlovakiaEnergy visszaadná a koncesszióját.

Beavatkozni?

Szinte az összes kormány ezen gondolkodik. Nálunk is a disztribúciós díjakon faragnának, de ugyanez a helyzet Romániában, ahol 21 százalékkal nőtt az áram és a gáz ára, így megadóztatnák az energiavállalatok extraprofitját. Emellett a románok a háztartások csaknem kétharmadának adnának állami támogatást az energiaszámlák kifizetéséhez. Spanyolországban 44 százalékot ugrottak az árak, tüntetések is zajlottak a magas rezsiköltségek miatt. A spanyol kormány először csökkentette az áfát, majd következő lépésként 2,6 milliárd euróval vágná meg a szolgáltatók profitját.

Persze Brüsszeltől is várja mindenki, hogy irányt mutasson a kormányoknak, mit is tehetnek, ne utólagosan bírálja majd a nemzeti intézkedéseket. Amúgy is kacifántos, hogy az Európai Unióban kialakult az egységes energetikai piac, de azon minden ország vállalata más feltételek közt versenyez. Most viszont kompenzációra volna szüksége a vállalatoknak és a háztartásoknak is. A szlovák kormány egyelőre a legszegényebb réteg energiaszámláihoz nyújtana támogatást, de már megtapasztalhattuk ennek a kormánynak a képességeit a támogatások folyósításában.

Emellett a szlovák kormánynak is figyelnie kellene a vállalataira, hiszen a szlovák ipar meglehetősen energiaigényes, és támogatás hiányában veszít versenyképességéből azokhoz képest, akik az országuktól jelentős támogatást kapnak. Márpedig van lehetősége a kormánynak, hiszen a szlovák költségvetés az emissziós kvótákból 600 millió eurós bevételre számít. Az összeg a Környezetvédelmi Alapnál landolhat, amiből a szlovákiai vállalatok cca. 3 millió eurónyi támogatásra számíthatnak.

Magyarország lépéselőnyben

A magyar energiapolitika már nyolc évvel ezelőtt kezdte megvalósítani a rezsiköltségek csökkentését. Így Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek csak arra kellett koncentrálnia, hogyan biztosítsa a magyar családoknak az egyik legolcsóbb gázárat, ráadásul igen hosszú 10+5 éves távra. Az ár jóval kedvezőbb, mint amit a most lejáró, 1995-ben megkötött szerződés alapján fizetett a magyar fél.

A szerződés évi 4,5 milliárd köbméter gáz megvásárlására vonatkozik, amit a Gazprom két útvonalon szállít. 3,5 milliárd köbmétert déli irányból, ami az október 1-jétől üzembe álló szerb–magyar interkonnektoron keresztül el is indult, illetve 1 milliárd köbmétert Ausztria felől. Ezzel viszont az ukránoknál húzták ki a gyufát, hiszen az ukránokat kikerülik, így ők elesnek a szállítási közvetítési díjtól.

Komoly diplomáciai vita kerekedett, behívták egymás nagyköveteit. Az ukránok sérelmezik, hogy a magyarok az ukrán érdekek ellen cselekednek, a magyarok pedig higgadtan elmagyarázták, hogy nekik viszont az olcsó gáz beszerzése az érdekük. A történet hasonlatos a darumadár és a házmester viszonyához: A darumadár szépen száll, a házmester pedig csak nézheti, és semmit sem tehet ellene.

Kijev várhatóan az Európai Bizottsághoz fordul az ügyben. Kérdés, hogy a németek esetében mindezt meg merné-e tenni. Az biztos, hogy a viszonyok elmérgesedése nem segít a kárpátaljai magyarok helyzetén. Zárszóképp annyit, hogy a címet Hofi Géza paródiájából vettem kölcsön, ami az 1980-as évek energiaválságáról adott látleletet. Ide kívánkozik ugyanonnan Hofi fő kérdése is: Mi van a csőben? Mi?

Megjelent a Magyar7 2021/40.számában.

Megosztás
Címkék